Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Hatodik füzet

222 I. Értekezések, apróbb közlések, kiróttátok/ mutatkoznak, mellyeket eleintén csak maga á beteg érez, de később az ikrának öszvCzsugorodott kemény izmaiban tapintani is lehet, a' ezombokra és uz altestre is elterjednek, 's itt a' fájdalmakat rendkiviil öregbítik, de a' lábikrákból a' lábujak felé is húzódnak, ezeket különböző irányok szerint görbögetik , a' lábíziilésnak mellső oldalán (facies anter. articulationis pedis) a' megfeszült izominaknál sok fájdalmakat okoznak, később a' fejre is elterjednek, és igen fájdalmas állcsukúlást (trismus) szülnek, melly alatt a' tátott ajkak közül mind a'két szájszegletnél , a' fogak' csikorgása közt egy kevés fehér tajték folyadoz; végre a' szemek merevedt és dülledő állapotba jővén, nagy nyughatatlanság közt valóságos háti dermenet (tetanus opisthotonus) támadja - meg a' beteget, melly alatt a' fej és hátgerincz fájdalmasan hátulra szegülnek; mind ezen tünemények nem ritkán egy könnyed álomtól kísértetnek; mellyből a' beteg könnyen fölocsódik; alatta a' merevedt szemek felig nyílva lévén, a' beteget a' halál' félelme szörnyen kínozza , mert a' lélekerők csaknem az utolsó pillantatig szabadok , és az öneszmélés csak a' közönséges rángások közt vesz - el. Ezen kórjelek teszik az betegség' második időszakaszát, melly et én görcsösnek szeretnék nevezni. A' legtöbb betegek ezen időszakban halnak-meg. — A' rángások (convulsiones) a' leírottakon kivül a' testnek más mozgásait nem okozzák, semmi reszketést, semmi rázkódást nem szülnek, azért is a* közönséges görcsöktől létalaposan különböznek; azok nem lesznek minden esetben közönségesek, még a' bekövetkező halál' esetére sem , és ollykor egész a* halálig tartanak; de más esetben a' halál előtt 1—2