Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

1.) Jeles kóresetek. 15 nem lévén-meg az ezt tárgyazó rendelmények (formulae) , nein tudhatni; a' szülék' mondása szerént a' be_ tegse'g tüdőgörcsnek neveztetett. A' szülőknek hazánkba lett költözésé után a'suhancz ideg-szerekkel, többnyire bűzaszattal (asa foetida) élt, 's midőn baján javulást nem látna, minden orvoslással fölhagyott, annyival inkább: minthogy nyavalyája minden időváltozásra meglátogatta. Oskolai pályájának vége fele , midőn baja miatt akármelly hivatal' pontos viselhetésében nagy akadályt látna maga előtt, engemet, mint akkoriban orvosi tanulását végzettet szólított-meg, hogy (ha szabad szavaival élnem) rajta remekelnék. Betegsége' elbeszélése után elébe terjesztőm az ifjúnak , hogy baja' egy ízbeli lefolyását szemlélnem, minekelőtte valamit rendelhetnék, szükséges volna, *s egyszersmind arra kérőm, hogy annak legelső érkeztekor hívatna magához, a' mi nem sokára meg is történt. Első nap az ifjút hol egy, hol más oldalán feküdve, nyakát kinyújtva, orczájit a' természetinél pirosabbaknak , a' halánték' és homlok' véredényeit duzzadtabbaknak, lélekzését szaporábbnak, a' lehelés' hangját tompa sívásúnak (ollyannak, mintha a' levegő tömény testbe szívatott volna be), az egész mellet fájdalmatlannak, feszültnek, a' mellüreget telinek, a' mellkas' és has' izmait munkásoknak, a' szívverést szokott helyén alig érezhetőnek, az érverést szaporának, teljesnek, az egész testet gőzölgésben találtam; a' beteg ételt italt nem kívánt, ineg-megpihenve erőltetve beszélt, de hangja nem változott. Másod nap az említett kórjelek nehezbűltek, a' beteg már hárántosan nem, hanem derekát felpolczolva fekhetett , kurta lélekzetet csak szájtátva vehetett, erős szívverését szokott helyén épen nem hanem a' szívgödörben lehetett érezni, a' mellkas' tágulását 's szűkebbűlését az izmok erőlködve vitték véghez, az érverés sebes, kicsiny volt; fajdal-