Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Első füzet

II. Eiteraíiira. kifejlet 1 betegség, a' nélkül, hogy nyilvnnságos láz szövetkeznék hozzája, hosszas a' maga lefolyásában, s többnyire holnapokig eltart. Végre megszűnvén ereje, következik a' betegség' fogyása: a' fájdalmak enyhülnek, "s lassanként elmúlnak, a' pirosság észrevehetetlenül enyészik, a' sötétedés kisebbedik, a" kiömlött vér felszívatik. A' világiszony és könyfolyár legmakacsabb. Eltűnvén végre minden jelei a' gyáladásnak, nem ritkán a' szarv hártya' ismeretes különféle hiháji maradnak bátra. Fő elrendelő oka ezen betegségnek a' gorvélyes készség (diath. scropliuh) ; a" gorvélyes személyek közül pedig hajlandóbbak a" szobán forgó nyavalyára, mellyck nagyobb érzékenységgel és ingékonysággal bírnak, piros képűek, fejfelé való torlódásban szenvednek, mint a' dagályos és spongyás görvélycsek és innya rostnak. Nagyobb a'készség a' gyermek és ifjai korban, leginkább pedig a' pelyhedzés' szakában mint egyébkor. Gyenge csecsemőknél, ért korú férfiaknál, véneknél a* betegséget soha sem láttam, 's ritkábban az asszonyi mint a', másik nemnél. A' támasztó okok közt a' főbbek közzé tartoznak a' levegő' változásai , "s a' meghűlés. Sokszor a' szarvhártya' kisebb és felületes sebzései; nem ritkán erősebb világosság és a" szem' megerőltetése gerjeszti ezen gyűladást. Van példa, hogy az elnyomott orrvér, fonákul begyógyított gorvélyes fekélyek, hirtelen elálló gorvélyes fülszivár (otorrhoea), idő előtt kiszárított kiitegek (impetigines) támasztották. A' jóslat (prognosis) ezen gyűladásban mindég kevésbbé bíztató ; mert lefolyása hosszú, unalmas, 's ritkán végződik tökéletes gyógyulással. A' lob csak akkor háríttatik-el szerencsésen, ha a' görvély kevesbhé van kifejlődve, a' betegség enyhébb természetű 's a' czélirányos gyógyítás jókor kezdődik. Többnyire pedig ezen gyűladás tökéletlenül oldődzik - szét , *s