Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Első füzet

64 I. Értekezések , apróbb közlések , kironatnk. félannyi vizben ritkított salétromsav (fojtósav, tnitr.) addig , míg a* beteg fájdalmak ellen panaszkodik. Ekkor a' sav' hatásának megsemmisítésére ugyan azt a' helyet borkő hígsóval kell bemázolni; 's hogy az elleninger folyvást tartson, hólyagtapasz (empl. vesic.) tétetik-rá. IIa ezen szerek jókor és szorgalmatosan használtatnak, nem könnyen fog valaki meghalni. Az említett bárom szer a' fő; mellékes szerek ezek: 1) inagnézia, melly nagy adagokban , az az evőkalánonként pirított kenyér- vagy lisztfőzetben véve, igen gyakran véget vet a' hányásnak. A' gőzfürdő előtt vagy közben is beadhatni b) az egész testnek káforlél és hevített eczettel (ana) dörgülése, ha a' veríték elakadt. Ez felfrisíti a' sok izzadás által elbágyasztott beteget, a' bőrt megerősíti 's az annyira szükséges, folyton tartó észrevehetetlen kigőzölésre készíti-el. Egy borsos mentafűvel és zsályával tölt vánkos, hevített borral megöntözve, és igen melegen a' beteg' hasára téve, enyhíti a' hasfájdalmakat. I)e valamint minden egyéb mérgezéseknél, űgy itt is attól függ minden, hogy a' jelentett szerek a' kór' első kezdetében gyorsan használtassanak.