Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Első füzet

2), A' keletindiai cholera. 45 beiben T \v e r - kormányzásban megszűnt, Novemberben a' legtöbb helyeken engedett; de a' Kaukasus hegye körül: Sfchirwanban, Bakuban, Kaiikasiában, Khanat-Talischinban még mindég tartott , sőt ne'melly keleti kormányzatokban Orenburg, és Astrachanbau újólag mutatkozott; nyugotrul pedig Novemberben Podoliát (Satanow-városát) érte-el, és az Austriai birtokok' küszöbénél koczogat. 6. Az epés choleráről. Többször ál lit ák már azt, hogy a' cholera nem ríj betegség, és hogy azt az ősz kor orvosai jól leírák már. Hippokratestől kezdve egész Sydenhantig szemmel tárták és orvosiák azt az orvosok, de melly epével járván, nem más volt mint Syd enhamnak törvényszeres cholerája (cholera legitima Sydenhami) mivel minden írók az iiritményeket epésnek mondják, már pedig a' keletindiai choleránál epe nem üríttetik-ki. Azért is először az epés cholerát kell elkiilönzeni, hogy a' jelen betegség ösmeretét annál jobban megfoghassuk. En az epés cholerát Sydenham szerint fogom adni, ki azt ugyan nem így nevezi, és mint mindenütt, annak tőokát (causa proxima) előadni itt is óvakodik; hanem annak mind lefolytát Augustusban, mind pedig gerjesztő okait, t- i- a' „rossz , csípős , ellenséges nedveket" előadja , és annak gyógyítását először is ezeknek kitakarítására alapítja , ne talán azok a' vér gyurmájába (massa) fölvétessenek. Sauvages, és az ríj

abb systematikusok azt szinte az epés természetűhöz szokták számlálni. Tüneményei pedig következendők: erőszakos hányás és hasmenés, a' gyomornak és belrészeknek fájdalma , a' hasnak és ismét belrészeknek fölpöíl'edése , nagy étekundor (anorexia) és szomj. Az érverés sebes, nem ritkán csökkent és egyenetlen. Forróság és szorongatások közt a' bőrön veritek tör-ki. A'végtagok elhidegülnek: a' kezek és lábak görcsösen húzódnak öszve. (lG76an ezen görcs