Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Harmadik füzet

244 I. Értekezések , apróbb közlesek , kivonatok. hogy az alkalmaztatás' helyének is az elvezetés' halasára meghatározott befolyása van. W. lígy találta , hogy a' halántékra tett hólyaghúzók ártottak azért, mivel a' szenvedő orgánumhoz nagyon közel estek; hogy a' nyakcsigára tételtek foganatosabbak voltak a' fül megé tétetteknél, 's azokat különösen fényes siker követte , ha a' fej' hajas részén kiiteg mutatkozott. Az igen nyakas esetekben, mellyekben a' húzamos hólyaghúzók, fontanellák, a' nyálfolyúsig adott higany, és az eddig nevezett minden szerek, sőt a' dárdacsos kenőcsnek a' nyakcsigára való kenése is, sikeietlenek voltak, az ollyakban t. i., hol a' szemlob (egy esetben a' víznedvhártyalob) az átázott láb' kigőzölgésének elnyomatásából eredt, W. meglepőleg jó, és hamar foganatját látta a' dárdacsos írnak (tart. emet. dr. un. axung. porc. dr. tres), a' fej' hajas részébe napjában háromszor bekenve, míg a' iküteg nem képződött, melly aztán ápoltatott. — Vigyázni kell, hogy a' gyermekek, midőn a' kenőcs által okozott égető viszketésen vakarással törekszenek segítni, kenőcsös újaikkal szemeiket ne dörgöljék; ez okból szükséges minden bekenés ulán a' fejre jól ráillő sapkát húzni. A' küteget egy darabig a' kenőcs által ápolni kell. A' hajakat elvágni nem szabad. Minden , különösen a' görvélyes szemlob' nyakas eseteiben, az itt előadott gyógymódot W. eléggé nein ajánlhatja, 's reményli, hogy azt ügytársai megelégedésökre fogják használni. (Rust's Magazin, XXXII. Bd. 2. Heft). 34) A' szivárvány lob, és különösen az idült szivárványlob. (Iritis, Iritis chronica; ismét Wedemeyer után). Az alattomos^ forródad (subacutus) és idült szivárványlob a' szemek' azon kórforinájihoz tartozik, mellyek körűi az orvos' fáradozása, ki itt úgy jelen-meg, mint szükségben segítő, gyakran fényes foganattal koronáztatik-meg. —