Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Második füzet

1). A' keletindiai cholera. 105 tíz szemerig, magában, vagy kevés ipecacuanhával ajánlja Richter; mákonnyal, vagy inkább egy kevés Dowerporral savas és egy kevés sósavas hugyaggal (sal ammon.) kívánja egy orvos az alig. Ztgban 1831. N. 5. Bont Péter 1629ben sáfrányt adott öszvehuzó szerekkel. Folly betegeinek Maderai bort adott. Granbaum a' következő gyógyszert adá, de csak ritkábban, mert kevés sikerűnek tapasztalta (mitRang is helyben hagy) : Hoffmann-cseppeket, édesített sóiéit (spiritus salis dulcis), fodorméntaolajt, kajeput olajt, káfort. Pupürow is csak ritkán nyűjtá a' Hoffmann' cseppeit. Olajakat a' vérhasban azelőtt gyakran adtak. Clark John a' himbojolajt (ol. Ricini) a' vérhas ellen már 1768 és 72 adta, mellyet Cullennek francziafordítója mint enyhe hashajtót, főkép a' konok kődcsömiir és görcsök ellen dicsért (Cullen. pract. A. W. 2. 612). Henderson ugyan ezt a' cholera ellen ajánló. b) Külső gyógyszerek: A' choler^'orvoslásában a' Iegnevezetesbek, részint azért hogy a' gyógytervet (planum medendi) egyenesen előmozdítják , részint hogy az erős hányás által a' belső orvosságok kivetetvén a' külsőknek kel segíteniok. Egyenes sikerük az elszármaztatásban, fölmelegítésben, és a' görcsök' elhárításában áll. Itt fődolog a' gyors és erős működés, mellyet gőzfürdők, dörgölés, csípős vagy görcsűző szerek által érünk-el legbizonyosabban. A' gőzöket egy német orvos javasolja (alig. Ztg. 1830. N. 244.): eczetet és égett bort egyenlő mennyiségben izzó téglára öntvén, és a' betegnek meztelen testére mind addig eresztvén , míg minden tagai föl nem melegednek, nem izzadnak, és a' görcsök meg nem szűnnek. Erre a' beteg jól letöriiltetvén, melegített ágyba tétetik, meleg paplanokkal takartatik, és meleg italokat vészen!