Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)

12. Medicina a reneszánsz egyetemen

97 tóni filozófián alapuló tantervet szívesen látna. Kritikája csak az arisztotelészi — akkor azon­ban az egyetemen hivatalos — filozófia ellen irányul. A humanista arisztotelianizmus mellett jelentős, bár kevésbé látványos volt Platón felvétele a filozófia stúdiumába, amely mindhá­rom magasabb fakultást érintette. A platonizmus ugyanolyan fázisletolódással, tehát későn tűnt fel az ars fakultáson, mint az orvosi karon a neotericus tanok. Niccolo Leoniceo Tomeo 1500 körül tartott Platón-előadásai a páduai egyetemen még csak előfutárai voltak a század második felében már rendszeresen tartott lekcióknak 3 4. Platóni dialógusokat 1570 és 1580 között a pisai és ferrarai, később a római egyetem is felvesz a curriculumba, bár nem a köte­lező tárgyak közé. Mivel a század végefelé számos vizsgajegyzőkönyvben lehet a platóni filo­zófiából merített kérdésekkel találkozni, nyilvánvaló, hogy hallgatása rendszeres volt, vagy legalábbis gyakori. A mindig szívesen tárgyalt Timaiosz mellett, Arisztotelész Metafizikáid­nak ellensúlyozására a Parmenidészt adják elő. Ennek volt egy kifejezetten tancélú fordítása a Platonis Parmenides seu de ideis Latiné seorsim eđi ųs et brevioribus notis illustratus ... praelectionibus explicandis (Hafniae, 1598). A humanisták a stúdium rendjén és módján nem kívántak változtatni. Coluccio Salų a i hangsúlyozza, hogy az orvostan és a bölcselet egymással szorosan összefügg 3 5. Gyakran egyazon humanista képzettségű tanár adta elő a filozófiát és a medicinát, mint Agostino Nifo, több orvosi és filozófiai mű szerzője, korának sokat olvasott Arisztotelész-kommentátora, aki hosszú egyetemi pályafutása során Pádua, Pisa, Róma és Nápoly egyetemein tanított 3 6. A kortársak közül a medicina és filozófia viszonyáról, beleértve a tanításban és tanulásban el­foglalt helyüket is, Jacopo Zabarella 3 7 írt a legrészletesebben. Jórészt általános tudományel­méleti fejtegetéseiben (De naturalis scientiae constitutione) a tudás és tudomány struktúráját vizsgálva, az orvosi tanulmányok előfeltételének tartja a filozófia tanulását. Nem lehet jó or­vos az, aki egyszersmind nem jó természetfilozófűs. A természetfilozófia szolgál a tudomány szerkezetének («constitutio») alapjául, amit ezután az orvostan átvehet s a gyakorlatba átül­tethet. Zabarella az orvosi tudáson az elméleti felkészültséget érti. A jó orvosnak egyúttal természetfilozófusnak kell lennie, miképpen nem lehet jó törvényalkotó sem az, aki nem eléggé járatos a morálfilozófiában 3 8. Annál is inkább igaz ez, mivel a medicina fiziológiai 3 4 Schmitt, Ch. B.: „L'introduction de la philosophic platonicienne á la Renaissance" in: Platón et Aristotle a la Renaissance (Paris, s.a.) pp 93—104 3 5 Salutati, C.: De nobilitate legum et medicinae, ed. E. Garin (Firenze, 1947) p. 29. A korai humanisták és a filozó­fia egyetemi oktatásának újabb irodalmát Id. Gilbert, N.W.: ,,The early Italian humanists and disputation" in: A. Molho and J.A. Tedeschi (eds.): Renaissance essays in honour of Hans Baron (Firenze, 1971); Clagett, ,M.: The science of mechanics (Madison, 1959); Federici-Vescovini, G.: Astrologia e scienza, la crisi dellAristote­lismo (Firenze, 1979) 3 6 Agostino Nifo (1469—1538) orvosi munkáit még nem tárták fel kellőképpen. Ratio medendi c. írását F. Garfano­Venosta elemzi: ,,11 «De ratione medendi» di Agostino Nifo" Pagine di Storia della Medicina 15 (1971) pp 59—74; Arisztotelész kommentárjairól ld. Lohr. C.H.: „Renaissance Latin Aristotle Commentaries" Renaissance Quar­terly 32 (1979) pp 532-539 3 7 Jacobus Zabarella (1533—1589) kora egyik legsikeresebb filozófusa. (Jöcher: Alig. Gelehrten Lex. p. 2127) Har­mincévesen a logika professzora Páduában. II. Miksa a comes palatínus méltóságára emelte, amely címet II. Fer­dinánd örökletessé tette. Önálló filozófiai írásai mellett Arisztotelész- kommentárjai voltak nevezetesek. 3 8 , Quamobrem sicut bonus medicus esse non potest, qui non sit philosophus naturalis, ita nec bonus legislator qui non calleat moralem philosophiam. Inter eas tamen illud interest, quid medicina solam ejfectionem respicit, phi­losophia naturalis non ejfectionem, sed solam scientiam... "Jacobųs Zabarella: De rebus naturalibus libri XXX; a majna-frankfurti 1607. évi kiadás alapján, cap. XXXIII, pag. 102.

Next

/
Oldalképek
Tartalom