Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
78 „szerkeszti" a tanulnivaló szövegeket. Európa egyetemein a későbbiekben a toledói szisztéma lesz a curriculum egyik meghatározója. 3 7 A koraközépkori stúdium elméletének, a medicinát is beleértve, megteremtője Cassiodorus volt, aki a késői antik tudományos szakirodalmat elsőként foglalta össze. Az Institutiones divinarum et humanarum litterarum valójában a stúdiumokhoz használatos könyvek gyűjteménye. Ebben foglaltatik az orvosi irodalom egy nem jelentéktelen része is. 3 8 Ez a gyűjtemény része annak az irdalomnak, mely a közvetlen továbbélést biztosította. A középkori európai orvosi irodalom s vele az egyetemeken használt szövegváltozatok ezzel kezdődnek. M. Aurelius Cassiodorus nem volt ugyan orvos, de alapvető fontosságú történeti, valamint teológiai írásai mellett egy olyan enciklopédikus művet hagyott hátra, mely a kor minden tudományába való bevezetésként szolgált, mégpedig latin nyelven. Az 544 körül készült Institutiones kifejezetten az oktatás alapjául szolgált. Cassiodorus nem szorítkozik a szorosan vett artes liberales anyagára, a tanulmányozandó irodalomba bevonja a medicinát is. Összeállította azokat az orvosi könyveket, melyekből tanulni kell, természetesen elsősorban Hippokratész, Galénosz és Dioszkuridész nevével találkozunk. A Cassiodorus által alapított Vivarium könyvtárában jelentős számú orvosi kézirat volt. Közöttük a Therapeutika Galen¡ ad philosophum Glauconem destinata (ez a „therapeutika prosz Glaukona" két részből álló latin fordítása). Herbarium Dioscoridis, De septimanis, De aere, aquis et locis, De salubri diaeta, De natura hominis valamint az Aphorismi a kommentárokkal. Beccaria szerint ez a legkésőbbi antik, vagy legkorábbi középkori Hippokratész és Galénosz kánon. 3 9 Mindenesetre tény, hogy az Institutiones-ben foglalt tanulmányi tervben ajánlott írások közvetlenül is túlélték a kritikus 7—8. századot és megjelentek a káptalani iskolákban. Nem Cassiodorus említi, de a fenti Corpushoz csatlakozik az ugyancsak tancélra használt Sextus P aci ųs-féle Liber medicinae és Marcellus De medicamentis c. írása. 4 0 Nem lehet feladatunk valamennyi, a középkor folyamán használt orvosi tankönyv taxatív felsorolása, így csak azokkal az írásokkal foglalkozunk mintegy példaként, melyekről tudjuk, hogy ténylegesen befolyásolták az orvosi gondolkodást, meghatározó szerepük volt a curriculumban vagy gyakori előfordulásuk, állandó használatuk jelzi fontosságukat. A statútumokban, chartulariumokban előírt könyveket is csak a fenti szempontok szerint említjük. A medicina tantervi alapjait Isidorųs de Sevilla De medicina-jaban találjuk. 41 A feladatok meghatározása után — az egyik a tutio (a profilaxis értelmében), a másik a restauratio (mint terápia), a 2—13. fejezetekben kapjuk a részletes didaktikus beosztást. Valójában csak a 10. század után találkozunk ennek a beosztásnak gyakorlati alkalmazásával. A korai salernói iskola még nem mutat didaktikus rendszert, noha az előadásokhoz használt írásokat később tangyűjteményként tartják számon. 4 2 3 7 Schipperges, H.: ,,Das griechisch —arabische Erbe Toledos und sein Auftrag für die abendländische Heilkunde" Sudhoffs Arch. 41 (1957), pp. 113—142. 3 8 Inst. I., 31, 2. 3 9 Beccaria, A.: ,,Sulla trace di un antico canone latino di Ippocrate e de Galeno" In: Italia medievale e umanistica. (1959) s. 1., pp. 1-56. 4 0 Corpus Medicorųtñ Latinorum V., (Lipsiae, 1916) 4 1 Etymologiarum sive originum libri XX., A IV. könyv szól a medicináról, mely hozzátartozik az ember teljességéről kialakított képünk tudományához, ezért tárgyaljuk a filozófiához kapcsolódóan, annak mintegy részeként és ezért nevezhetjük második filozófiának: ,,Hinc est quod medicina secunda philosophiae dicitur. Utraque enim disciplina totum sibi vindicat hominem. Nam sicutper illám anima, ita per hanc corpus curatur'' (Etym. lib. IV. 12.) A könyv 632-ben készült el. 4 2 Kristeller, P. O.: „School of Salerno" Bull. Hist. Med. 15. (1945). pp. 138-194.
