Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)

11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

75 Az „egyetemi kézirat", a mai értelemben vett tankönyv az, amelynek anyaga a négy fakultás valamelyikén tanított tárgyakból került ki hivatalos jóváhagyással. Tehát textusok, mint az annotált bibliai fejezetek a teológián. Gratiañųs decretumai a jogi karon, pápai decretales, XII. János extravagánsai, a fakultásokon oktatott, olvasott klasszikus auctorok műveinek kéziratai, a summáknak, rak á ųsoknak kommentárjai, glosszák, szentenciák. Az orvostan irodalmát illetően azonban a definíciót szűkíteni kell. Nem lehet ugyanis tananyag alapjául szolgáló szövegnek tekinteni azokat a kéziratokat, ill. könyveket, melyek ugyan klasszikus szerzők művein alapulnak és alkalmanként egyetemi írásként is említettek, de céljuk a laikusok orvosi tanáccsal való ellátása, egyes járványok elleni védekezés leírása: ezek a művek fejedelmek, főurak, s egyúttal nem egyetemi képzettségű orvosló személyzet számára is írott munkák.

2

0 Az már kérdéses, hogy a latin nyelv helyett, vagy részben ahelyett, vagy vele együtt használt nemzeti nyelv feltétlenül a tudományos, tehát egyetemi jelleg ellen szól-e? Tankönyvnek tekintendők azok az írásművek is, melyeket egy-egy külső magiszter írt s amiből praelegált. Ezek a lectiones circulares ritkák voltak. Nincs kétség a műfajt illetően akkor, ha egy könyv az előírt könyvek listáján szerepel, ha az egyetemi statútum, chartularium említi. Magától értetődő a könyv jellege, ha a délelőtti lectio, ill. disputatio, a délután tartott repetitio, resumptio kapcsán említik a libri formales között a kérdéses summa-1, tractatus-1, a quaestiones vagy colliget etc. című irást, vagy egyenesen a libri audiendi pro gradu baccalaureatus, illetve a pro magisterio jegyzékében szerepel.

2

1 Az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatban említeni kell a tankönyvek terjesztésének módját. Ez az ún. pecia

2

2 segítségével történt. A pecia a másolat hivatalos egysége. A középkori egyetemek stacionariusai révén jutott a tanulók kezébe a korrigált és kontrollált tankönyv.

2

3 A kanonizált tankönyvekhez, melyeket az egyetemi könyvjegyzékekből ismerünk, tartoznak azok a — a többnyire más listákon is fellelhető — könyvek, melyeket olyan tudósok említenek ajánlott tankönyvekként, mint Isidorųs de Sevilla és Fulbertųs de Chartres: ők Démoszthenész, Theodorųs Priscianus, Sextus P aci ųs, Accius Justus, Quintus Sereñųs Sammonicus, Marcellus Empiricus és Oreibasziosz írásait említik. Ezek kétségtelenül a késői antik medicina fundamentális művei között voltak. Az arabizmust megelőző korszak orvosi oktatásának teoretikus alapjához tartoztak a 10. század végéig. A legismertebb ilyen munkák a praesalernitanus orvosi iskolában, Ravennában a 6—8. században az ott tanító Agne ųs de Ravenna ,,Simplicius me dicųs '-a

2

4 Természetesen voltak olyan szakmunkák, melyeket tankönyvnek szántak, de nem kerültek az egyetemen kanonizált művek listájára, nem szerepeltek a disputációkon tárgyalt könyvek között sem. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy nem használhatták őket, csak azt, hogy nem voltak kötelezők, nem voltak vizsga tárgyai. Ilyen könyv a késő antik (I. sz. vége) pszeudogalénoszi Definitiones Medicae. A szerző bevezető 2

0 Schultheisz, E.: ,,Ein spätmittelalterliches medizinisches Handschriftenfragment" Arch. f. Kulturgeschichte XLVII., (1960). p. 236. 2

1 Statutenbücher der Universität Leipzig (1861), p. 3n., és p. 326. 2

2 A pecia (piéce-ből) egy pergament quaternio, amely a forgalombahozandó egyetemi kézirat egy részének hivatalos másolatát tartalmazza. A peciák összessége alkotja a hivatalos exemplarumoX. 2

3 V.ö. Gabriel, A.: ,,A középkori gondolat újabb tudományos irodalma Franciaországban" Archívum Philologicum 4. (1937) pp. 4—9. Klny. 2

4 A „Simplicius medicus"t (A milánói Ambr. G. 108 kódexből) közli McKinney, L. C.: Early medieval medical education (Roma — Salem 1954)