Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
Z^oo¡ fokozta, a tanárok tekintélyét növelte az egyetemek közötti, a tanárok által is személyesen képviselt gondolatcsere. A peregrináció minden fakultáson bevett szokás, kívánatos, a tanárok számára is előnyt biztosító gyakorlat volt. 16 9 Nem utolsósorban ezeknek a személyes kapcsolatoknak volt köszönhető, hogy a politikai-vallási különbségek ellenére, a tudományok világa, de vitája is, egységes maradt és nemcsak nyelvében. Th. Erpenius a peregrináció hasznáról írja kitűnő kis könyvében: ,,notitia sextuplex: linguae, regionis, regiminis, rerum gestarum, morum et clarorum virorum''. 17 0 Th. Bartholinus az utazó orvos és scholaris számára írt vademecum-á ban pedig nagy részletességgel fejtegeti az egyetemjárás fontosságát. 17 1 Igazi humanistaként az orvosi tanulmányutat, illetve annak szükségességét azzal is indokolja, hogy ez már az antik világban is jó, hasznos szokás volt. Bartholinus még azt is kifejti, hogy az egyes diszciplínák, mely országban, mely egyetemeken sajátíthatók el legjobban. 17 2 A peregrináció és a kötelező klinikai gyakorlat egyaránt tanúsítják, hogy a reneszánsz egyetemi medicinája nem volt kizárólagosan exegetikus könyvtudomány. Mint látható, az egyetemi élet ismerete nélkül nem lehet teljes képünk a reneszánsz medicinájáról. Az egyetemen kívüli, itt nem tárgyalt medicina hermetica és a kor orvostanának lényegét képező medicina dogmatica nem egymással szemben, hanem egymás mellett állottak. A humanizmus a maga képzési ideáljával és programjával a didaktikusañ írott egyetemi tankönyvek igazi korszaka 17 3 volt. Az előadási vázlatok, a tankönyvek a még javában forgatott egyetemi kéziratok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyetemi orvostan és az egyetemen kívüli medicina között az oktatást módosító ellentét nem volt. A curriculum sem szól ez ellen. A medicina egyes ágazataiban, vagy az akkor ahhoz tartozó diszciplínákban érvényesülő természettudományos gondolkodás nem áll kauzális összefüggésben a humanizmussal, mint jelenséggel, de ellentétben sincs vele. A valódi kísérlet nem a humanizmus szülötte, ha a jól értelmezett és világosan magyarázott tapasztalat nagyobb szerepet tölt is be a kor tudományosságában és medicinájában, mint a közvetlenül megelőző századokban. Az experimentum itt még «experientia», jobbára a tapasztalatok alkalmazásának értelmében. Másrészt a hipotézis felállításának újplatonikus szabadsága átlépi az auktoritás határát. 16 9 Ridder-Symoens, H. : La Migration Académique des Hommes et des Idées en Europe XlIle—XVIIIe siécles (Geneve, 1983) 17 0 Erpenius, T.: De peregrinatione Galliça (Leÿden, 1631) p. 2 17 1 Thomas Bartholinus: De peregratione medica (Hafniae 1674) p. 9.s. ,,Nostro seculo tañta peregrationis utilitas ad Mediçum autoritatem redundare viđe ųr, ut Medici autoritatem tueri nemo possit, qui extra pátriám vestigia non pro ųli " és ugyanő: ,, Omnia quae occurunt, medicorum oculus de inen . Aer regionum, terrarum natura, aquarum salubritas, coeli influxus, incolarum temperies, victus ratio, morbus, remedia domestica et communicata ... Ex medicis çųrandi rationem omni loco peculiarem, morborumque endemiorum typum, experimenta singularia et observationes raras discimus." ibid., p. 18 17 2 ,, Ar is principia vei domi in patria [azaz Németországban], vei vicino Belgio traduntur, Medica exercitatio Anatomicaeque seç i¤nes Patavii Parisiisque flórén , Fi¤ra Monspelii ... experimenta Londini, Florentiae ... Chirurgicae artis dexteritate Italia eminet.'' ibid., p. 19 17 3 Klasszikus példája Melanchton 1549-ben megjelent tankönyve az Initia doctrinae physicae. Az orvosi karokon pedig Jean Ferne említett Universa mediána-ÿd (1567), mely a 18. század közepéig egyetemi tankönyv.
