Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)

12. Medicina a reneszánsz egyetemen

120 A leç ųrn de medicina practica professzora ekkor Giovanni d 'Aųu¿la 14 5 volt. Ezen a ka­tedrán adott elő Petrus Trapol¿nus, a matematikusként is neves orvosdoktor, akit Koperni­kusz érdeklődéssel hallgatott. A páduai egyetem különlegessége volt a lectura de chirurg¿a. Akkori tanára a Pádua hírességei közé tartozó Alessandro Benedetti (1460—1525) 14 6 volt. A vázolt curriculum alapján végzett stúdiumait 1506-ban licenciátussal fejezte be, s kezdte meg negyven éven át folytatott orvosi praxisát. 14 7 Kopernikusz tanulmányai azt a lát­szatot kelthetik, mintha a páduai egyetemen a 16. században az Avicenna-stúdiumokra nem fektettek volna hangsúlyt. Ez azonban sem Páduában, sem másutt nem volt így. Jóllehet az arabizmus és antiarabizmus „küzdelme" végigkíséri a humanista medicinát, az egyetemi curriculumokból az arab klasszikusok nem szorulnak ki. 14 8 Nem egy egyetem orvosi fakul­tásán még a 16—17. században is Avicenna-tanszékkel találkozunk. A valladolidi egyetemen például 1534-ben egy második, egy új Prima Medicina de Avicenna katedra is létesült, mely a 17. század végéig fennállt. 14 9 Avicenna befolyása rendkívül nagy volt. A Kánon a kötelező tanterv integráns része a 13. századtól az itáliai, a 14. századtól pedig minden európai egyetemen. 15 0 A Kánon egy tanul­mányi célokra különösen alkalmas enciklopédia. Teljességre törekvő didaktikus felépítése, ismereteinek rendszerezése és filozófiai—teoretikus megalapozottsága révén a kor orvosi és vele kapcsolatos természettani ismereteit a legteljesebben nyújtotta a studiosus-nak. Részeit, főként az első könyv ama fejezeteit, melyek a medicina alapját taglalják, valamint a lázról szóló tanokat fejtegetik, az egyetemi listák, de maguk a professzorok is az ajánlott tanköny­vek között említik. Hogy a reneszánsz curriculumban oly sokáig megőrizhette helyét, annak három oka volt. Először is csaknem teljes áttekintést nyújt a tanulónak a megelőző 1500 év medicinájáról, gyakorlatilag összefoglalja az addigi ismeretek tömegét. Másodszor addig nem ismert logikai klasszifikációban nyújtja ezeket a részletekbe menő ismereteket, amivel a tanulást megkönnyíti. Harmadsorban pedig, mivel Arisztotelész tudománytanát a rene­szánszban a még mindig tekintélyes Galénosz tanaival ötvözi, a kora humanizmus felfogásá­14 5 Megh. 1510. De sanguinis missione in pleuritide (1520) c. halála után megjelent könyve tette ismertté. 14 6 Valószínűleg ő volt a tĥeátrum anatomicum igazi létrehozója. Itt tartott előadásait akkor sok híres ember látogatta, v.ö. Brambilla, op. cit., I 177. Nagynevű sebész volt sok műtéti eljárás fűződik nevéhez. 14 7 Az Acta collegii medicorum éppen 1503 és 1507 között hiányos. A curriculum összeállításánál Dittrich és Berg adataira és a Prowe által közölt feljegyzésekre támaszkodtam. V.ö. Dittrich, M.: „Nicolaųs Kopernikus als Me­đieųs in Warmia. Ein Beitrag zur Analyse des wissenschaftlichen Schöpfertums" in: Philosophia Naturalis, Arch. f. Philosophie Bd. 14 (1973) pp 315—317; Berg, Alexander: „Der Arzt Nikolaus Kopernikus und die Medi­zin des ausgehenden Mittelalters" in Kopernikusforschungen (Leipzig, 1943) pp. 172—201; valamint Prowe, Leopold: Nicolaus Köppern¿çųs. 2 Bde (Berlin, 1883/84); u.a. : „Coppernicus als Arzt" in Leopoldina 17 (1881), 29 passim; ld. még Bilinski, B. : „II periodo Padovano di Niccolo Copernico 1501—1503" in: Scienza e filosofia all 'universitá di Padova a cura di Antonio Poppi (1983) pp 223—86 14 8 Weisser, Ursula: „Zwischen Antike und europäischem Mittelalter. Die arabisch-islamische Medizin in ihrer klassischen Epoche" Med. Hist. J. 20. (1985) p. 327. Az arab orvosok írásainak klinikai jelentőségét tárgyalva írja: ,,Rhazes eine epochmachende Monographie schrieb, welche in Europa noch im 18. Jahrhundert als Stan­dardwerk galt" op.cit. p. 332, noha kétségtelen Rhazes jelkentősége, nevére kevesebb 17. századi statútumban akadtam, mint Avicennáéra, akinek művei Freiburgban még 1685-ben is kötelezőek voltak. 14 9 Martinez, A.M.: História de la universidad de Valladolid (Valladolid, 1931) p. 77 ff. 15 0 Az első említése nem itáliai egyetemen, Montpellier 1309-es tanrendjében történik, majd ezt követei Párizs. Ld. Schneider, Detlev: Die Lehre des Avicenna. Übersetzung und Bearbeitung von Auszügen aus dem Canon Medici­nae, Buch IV. Fen. 4. Traktat 1 und 4 (Hamburg, 1990); továbbá Weisser, U. : „The Influence of Avicenna on Medical Studies in the West" in Encyclopaedia Iranica vol. 3., fasc.l. (London—New York, 1987) pp 1070—1100

Next

/
Oldalképek
Tartalom