Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
112 A szöveg és a már a címben megjelölt tanulási célokra írt kommentár összefüggéseinek jó példája Rivius (Hermann Ryff) Plinius kommentárja: 11 3 In Plinianae lectionis studiosorum gratiam nunc primum conscripta et edita, cura et diligentia D.G.H.R.M. et MDXLVIIl. 11 4 A humanista kommentár minden tudományág, így a medicina középkori kommentárját is átformálta. Egy auktor magyarázatára a reneszánsz a «commentarius» mellett más megnevezéseket is használt, részben szinonimaként: «adnotationes», «animadversiones», «exegemata», «explicationes», «glossae», «sçĥolide». Az orvosi irodalomban valamennyi elnevezés előfordul. A tankönyvként használt magyarázatok leggyakrabban a «commentarius», vagy az «explicatio» címet viselik. Mint a studia humanitatis diszciplínáiban, a joghoz hasonlóan önálló műfajjá alakul. 11 5 Biztonsággal megállapítani, hogy a kommentár tankönyv-e vagy sem csak a szöveg ismeretében lehet, kivéve, ha a mű közli célját: , ,adolescentibus laudatarum artium studio destmatis", ami a studiosi medicinae számára írott könyveknél ritka. A kommentár teljes szövegének ismerete szükséges ahhoz, hogy el lehessen különíteni az eruditus lectio-nak szánt kommentárt a többitől. A citátumok e tekintetben nem jelentenek utmutatást. Az artes liberales-X már elvégzett studiosus medicinae éppolyan könnyen eligazodik a hivatkozási rendszerben és a humanizmusban olyannyira kedvelt analógiák konstrukciójában, mint a magiszter. A korai humanista orvosi kommentárt a középkoritól elsősorban az különíti el, hogy a szöveg restitúciójára irányuló filológiai tevékenység, feltárva a leírók hibáit, a középkori glosszátorok tévedéseit, a többszörös fordítás okozta torzulásokat, eleve kritikus szövegmagyarázatokat, annotatio-kat, corollaria-kat produkált, melyek lassan tartalmi, szakmai kommentárokkal egészültek ki. 11 6 11 3 In Cai Plinii Seçųnd¡ Naturalis Históriáé argut¡ss¡m¡ scriptoris I. et II cap. Lib. XXX commentarius, etc. (Würtzburg, 1548). 11 4 A rövidítés feloldása: Dom¡ñųs Gualtherus Hermeñ¡ųs R¡v¡us med¡cus et mathemat¡cus. Id. Nauert, Charles G.: ,,The author of a renaissance commentary Pliny, Rivius, Trithemius or Aquaenus" J. of the Warburg and C¤urau đ Institutes vol. XL (1979) p. 282. Ryff (megh. 1562) rendkívül termékeny, sokoldalú, de nem eredeti szerző, akiről Hallernek nem volt jó véleménye: , ,Comp¡lator et polygraphus malorum morum et passim de civitat¡bus ejectus, pessimo Gesneri testimonio ñ¤ a us." v.ö. Ha ler, A., Bibliotheca anatómiça I. p. 189. Kortársai között mégis tekintélye volt mint matematikusnak és orvosnak egyaránt. Ld. Benzing, Josef: Walther H. Ryff und sein literarisches Werk. Eine Bibliographie (Hamburg, 1959) 11 5 Luis Vives rak á ųsában részletesen leírja a kommentár, glossza, etc. definícióját, kitérve a medicina auktoraira is: .. explicatur ... de proposita materia đ¡spų a ųr et quid adferre queat commentator experitur, qualesfere sunt in Aristotelem, ¡n H¡ppocratem, in Galenum... " Cf. De Ratione docend¡ III. p. 11 in: Vives, L.: Opera omnia (Valentiae 1782) vol. I. p. 230. Az általa ismertetett felosztásban a «commentarii simpl¡çes» csak az emlékeztetőnek szánt megjegyzéseket, a «commentarii in alias» pedig a magyarázatokat jelenti, tehát a tankönyvi részt. 11 6 Hogy kezdetben nem a par excellence szakmai felkészültség vezetett a renovatio-hoz, az Hermolaus Barbarus Plinius és Dioszkoridész kommentárjainak megjegyzéseiből is kitűnik. A Castigat¡ones Pl¡n¡anae-ben írja, hogy emendatio-jához alapos előtanulmányokat végzett ,,graecis et la ¡ñ¡s auctor¡bus perlectis omnibus"', tehát nem természettudományi, hanem irodalmi tanulmányokról van szó. V.ö. Сlg, op.cit. p. 233. A szöveghelyreállítás szakmailag is eredményes volt, amint azt az igazán hozzáértő Leonhardt Fuchs Barbarus dicsérve ,,quamvis professione medicus non esse " megállapította (ld. De história st¡rp¡um etc. 1542. Epist. nuncupatoria 4.) Leonicenus, bár felkészült filológus, aki maga is számos menda cod¡c¡s-re mutat rá, orvosi szemmel fedi fel a hibákat Plinius szövegében. A «Ver¡ as»-1 keresi a többi auktor szövegével való összehasonlítás révén és nem utolsósorban saját tapasztalatai alapján, felismerve, hogy az «exper¡ent¡a» az igazi re rum mag¡stra, amint azt ismételten hangsúlyozza.
