Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
II. RÉSZ - Szemléleti fordulatok a szülészetben, az első nőgyógyászati műtétek
73 19. i¡hrų. Nőgyógyászat¡ vizsgálat (1822) Jean Louis Baudelocque (1745—1810) már mérsékeltebb irányzatot képviselt. Elvetette a felesleges és erőltetett méh száj tágítást, óvott a korai burokrepesztéstől. Az arctartás és a farfekvés spontán szüléslefolyását ő sem engedte meg, hanem beavatkozott. Sokat foglalkozott a magzati elhelyezkedéssel. Maradandóvá tette nevét a medencemérés módszerének kidolgozásában. Erre alkalmas eszközt konstruált. A medencetan kiemelkedő 19. század eleji klasszikusa a német Franz Karl Naegele (1778—1851). A műtéti aktivitás mozgalmában kerülhetett sor a szűk medencés szülés elakadásakor a symphyseotomiára, a szeméremcsont átmetszésére. Jean René Sigault (1740—?) 1777-ben végzett ilyen operációt, egy már négy halott magzatot szült asszonyon, aki ezután élő gyermeket hozott a világra, de élete végéig bottal járt és vizeletcsurgásban szenvedett. 2 6 Érthetően újra meg újra felvetődött a már évszázadok óta ismert és olykor gyakorolt császármetszés létjogosultságának problémája. Bár e kérdésben késhegyre menő harc folyt az ellentétes nézetek között, ez a vita lényegében akadémikus maradt. Elméletileg elfogadták, hogy a szűk medence bizonyos fokán indokolt lehet ennek a mérlegelése, a valóságban többnyire visszariadtak tőle, mert a halálozása közel százszázalékos volt. Csak az anya halálának beálltakor vállalkoztak rá a magzat megmentésére. A császármetszés megítélésében és gyakorlatában csak a 19. század második felében következett be döntő változás. A fizikai diagnosztika új eredményei eljutottak a szülészetbe is. A magzati szívhangok észlelése következett Laénnec auscultatiós módszeréből. 1822-ben egyik tanítványa, a szintén breton származású Lejumeau de Kergaradec (1788—1877) publikálta a magzati szívhangok észlelését. De nemcsak ezt, hanem a terhesség ötödik hónapjától hallható ,, bruit placental re"-t is, ami szinkron az anya szívműködésével és a méhlepény lokalizálására alkalmas. Az 1840-es évek elején megállapították, hogy a terhességi eclampsiások vizeletében
