Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
I. RÉSZ - Közösségi egészségvédelem és egészségügyi ellátás
34 Comm. Hist. Ar ¡ s Med. Suppleme ñ nt ñ 15—16 összeállították a patikában árusítható, engedélyezett gyógyszerek listáját, előírták készítésük módját. Ezeket az adatokat időszakonként rendszeresen kiegészítették, feltüntetve az új preparátumokat, a rég elavultakat pedig törölték. Ez a materia ebben a korban igen változatos volt. Előfordultak közöttük antik, arab, különböző egzotikus eredetű anyagok, az akkori modern kémiai szerek, rengetegféle népi gyógyászati termék: növényekből és állatokból származó szerek, ideértve a legkülönböző ürülékeket is (az ún. Dreckapotheke-nek mindig akadtak hívei). A több tucat összetevőből készült és igen nagyra értékelt univerzális méregtelenítő és lázcsillapító térjék a francia gyógyszerkönyvekben még 1880 körül is előfordult. A tekintélyes gyógyszertáraknak specialitásai is voltak. A hallei árvaház patikája híres volt az ,, essentia dulcis" nevű készítményéről. A francia király udvarában gyakori ,,vapeur " rosszullétek speciális gyógyszerét az úgynevezett,,smaragd vizet" (ami lepárolt vizeletből készült) a Louvre laboratóriumában állították elő a kapucinus barátok. Ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett előkelő körökben a ,,Magyar Királyné Vize" (Aqua Reginae Hungáriáé), ami rozmaring, alkohol, szalmiáksó, levendula és kakukkfű keverékének oldata volt. A gutaütés megelőzésére fogyasztották. A gyógyszerészek egyébként gyakran adtak orvosi tanácsot is, ami nemritkán konfliktusokhoz vezetett az orvosokkal. Igaz, az utóbbiak viszont gyakran maguk készítették és adták el gyógyszereiket, amelyeknek az összetételét szívesen tartották titokban. A gyógyszertárakban emellett kaphatók voltak kozmetikumok, fűszerek, édességek is. A távoli kontinensekről a kakó, a tea és a kávé. A kakaót nemcsak mint a finom csokoládé alapanyagát értékelték, hanem a lépbántalomra visszavezetett teltségérzés, felfúvódások (ezt nevezték a franciák ,,vapeurs"-nek) megszüntetésére ajánlották. A teát kiváltképpen a holland orvosok reklámozták, a gyarmatosító kereskedők érdekeit is képviselve. A szakszerű, jatrokémiai szellemű indokolásban a romlott testnedvek hígítását és tisztítását emelték ki, ami főként a migrén, a köszvény és a hólyagkő esetében válik be. A kávét az európai lakosság szintén a 17. században kezdte rendszeresen fogyasztani. Szalonképesé lett azáltal, hogy XIV. Lajos, a török követ ajándékaként megkóstolta és tetszését nyilvánította. Az 1670-es évek elején megnyíltak az első párizsi kávéházak, amire a vesailles-i udvarban a kávé átmenetileg kegyvesztett lett. A bécsiek az 1683-as sikertelen ostrom alkalmával zsákmányolt török kávéval kezdték először mérgezni magukat. Sokan, főleg egyházi és orvosi körökben kárhoztatták ezt a szenvedélyt, mind erkölcsi, mind egészségvédelmi megfontolásokból. A kifogások, mint azóta jól ismert, nem érték el céljukat. Hosszú, színes története van a dohányzás európai elterjedésének is, amire itt nem térhetünk ki. Csupán annyit mondhatunk el, hogy a dohánylevél élvezetét kontinensünkön a 16. század második felében Jean Nico , a lisszaboni francia követ propagálta először. A következő században már kemény, sőt kegyetlen törvények tiltották Európa-szerte. Oroszországban 1634-ben orrcsonkítással büntették a dohányzást. Angliában súlyos adót vetettek ki rá. VIII. Orbán pápa egyházi átkot mondott ki a tubákolókra. A tiltások közismerten hatástalanok maradtak. Említést érdemel még, hogy a dohányt akkoriban értékes profilaktikumnak tartották a pestis elkerülésére, használták gyógyhatású tüszszentetésre, bőrbedörzsölésre reuma ellen, egyesek beöntés formájában tetszhalottak felélesztésére javasolták. A közegészségügyi orientáció kialakulására befolyást gyakoroltak a korszak gazdasági, politikai, társadalmi szemléletében mutatkozó változások. Igen fontos volt a közhaszonra és a statisztikai értékelésre irányuló figyelem megjelenése. Ez persze a kereske-
