Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

I. RÉSZ - Szülészet és nőgyógyászat

23 felében gyorsult fel. A nagy tekintélyű Georges Maréchal (1658—1736), XV. Lajos fősebésze, aki már a Napkirály furunkulusait is kezelte, elérte, hogy 1731-ben létrehozták a Sebészeti Akadémiát (Académie de Chirurgie), ami 1741-ben a párizsi orvosi fakultással egyenrangúvá vált. A francia sebészet tekintélyének további elismertetésében kimagasló érdemeket szerzett François de La Peyronnie (1678—1747), akit XV. Lajos különösen megbecsült. A német sebészek között Lorenz Heister (1683—1758) tűnt ki, aki 1718-ban jelentette meg ,,

Chirurgie" című munkáját a tárgykör egyik legértékesebb és legnépszerűbb korabeli feldolgozását. A 18. század első felében megszületett az ortopédia tudományága. Nicholas Andry (1658—1742), aki a szakkifejezést (orthos = egyenes, pais = gyermek) kezdeményezte a 3. ábra. Amputáció (L.. Heister: InstitutionçŅ chirurgicue. 1739) felvilágosodás filantróp szellemében, olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel a fejlődő gyermeki test deformitásait meg lehet előzni, olykor gyógyítani. Ismeretes, hogy azóta e tevékenységet nemcsak a fiatalkori, hanem a felnőttkori testi hibák kiküszöbölésére is végzik. SZÜLÉSZET ÉS NŐGYÓGYÁSZAT Galilei és Descartes szemlélete, a kor mechanikai gondolkodásmódja előkészítette a talajt a szülés fizikájának revíziójához, alaposabb megértéséhez. A műszertechnikai fejlődés pedig a szülészetet és a nőgyógyászatot roppant gyakorlati jelentőségű eszközökkel gyarapította. Ezek között kiemelten a szülőfogóval kell foglalkoznunk. A műszer eredete a 17. század kezdetére megy vissza. Az Angliában élő francia származású hugenotta menekült, Chamberlen család valamelyik tagja készítette elsőként a szülészfogót, ami a latin ,jorceps'" néven népszerűsödött. Az ötletet feltehetően a hólyagkő kiemelésére alkalmas fogóműszerek sugallták, amikkel kis nyíláson viszony-