Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

III. RÉSZ - A belgyógyászati terápia megerősödése és első átütő sikerei

Ill Még fontosabb volt a nagy felfedezéshez vezető úton, hogy feltalálták az Atoxylt az álomkór gyógykezelésére, aminek a kórokozóját és terjedési mechanizmusát David Bruce (1855—1931) fedezte fel. Az Atoxyl egy arzéntartalmú vegyület volt, ami elpusztí­totta a kórokozó trypanosomát, de erősen kötődött a látóideg sejtjeihez is és emiatt sokan megvakultak. Ehrlich azt a kémiai anyagot kereste, ami specifikusan kötődik a szifilisz kórokozójához és azt elpusztítja, de az emberre ugyanakkor ártalmatlan. Sze­rencsésen fogott hozzá, amikor az Atoxyllal kezdett kísérletezni. Kiderült, hogy a para­helyzetben lévő 3 vegyértékű arzént tartalmazó hidroxilcsoport fajlagosan kapcsolódik a szifiliszt előidéző spirillumokhoz. Ezután igen hosszú vizsgálati sorozat következett, újabb és újabb preparátumok kipróbálásával. Az 1909 nyarán megtalált 606. készítmény bizonyult végre alkalmasnak az emberi terápiára. Ehrlich Salvarsannak nevezte el (a névbe foglalt,, salve" érzékeltette a felfedező örömkitörését). A szer intravénásán alkal­mazva általában gyógyhatású volt, de nem — mint azt Ehrlich előzőleg remélte — egy­szeri bevitellel, hanem injekciós kúraként alkalmazva. Sajnos nemritkán ártott a májsej­teknek is, néhányszor halált is előidézve. Módosított, kevésbé toxikus változata, a Neosalvarsan már sokkal jobban bevált a gyakorlatban. Ezt követően még igen sokféle baktericid anyaggal, fém-kolloid, fémsókészítmények­kel próbálkoztak a kutatók. De csak a harmincas évek második felében állítottak elő a Salvarsanhoz mérhető kemoterapeutikumot, a szulfonamidokat. A baktericid vegyi gyógyszerek létjogosultságát elsősorban az adta, hogy a Behring­féle gyógysavókezeléseket nem követtte hasonlóan hatásos szérumterápia. Pedig erőfe­szítésekben nem volt hiány. Egy 1896-ból származó kimutatás szerint akkoriban 16 be­tegség gyógyítására állítottak elő védősavót. 1 2 Ezek között volt a kolera, a hastífusz, a pestis, a tbc is. De nemcsak fertőző betegségek esetében próbálkoztak ilyesmivel. Készí­tettek szérumot különböző mérgek, daganatok, sőt a morfinizmus ellen is. Nemcsak monovalens, tehát egy bizonyos betegség ellen képződött (vagy termelt) savót alkalmaz­tak. Eszlelték ugyanis, hogy ha gyengébb mértékben is, de egy bizonyos betegség kiállá­sa után, másokkal szemben is keletkeznek ellenanyagok. Ez igazolta az úgynevezett polyvalens szérumok adását is, ha a specifikus nem állt rendelkezésre. Elterjedt a szervezet saját immunrendszerének provokálása is. Többnyire testidegen fehérjékkel próbálták kiváltani a védekezési reakciókat. Az ,,ingerterápia" a 20. század első harmadának egyik uralkodó irányzata lett. Ennek igazolására hivatkoztak azokra az ősrégi megfigyelésekre, hogy bizonyos akutan lezajló kórképek felgyorsítják más, többnyire elhúzódó betegségek gyógyulását. Többen észleltek például olyan eseteket, amikor a tüdőgyulladás lezajlása után az addig rendszeresen visszatérő epilepsziás rosszullétek kimaradtak. Mások, heveny fertőző betegség lezajlását követően, a régi leukémia javulását állapították meg. Ilyen és hasonló megfigyelések felbátorították az orvosokat, hogy egyesek mestersé­gesen keltett betegségekkel próbálják áttörni a krónikussá vált kórállapotot. Akadt, aki orbáncos fertőzést hozott létre daganat gyógyítására. Volt, aki tuberkulinnal lázat idézett elő a paralitikus betegeinél. Általában a lázkeltő terápiák terjedtek el. Igen gyakori volt a tej injekciókkal végzett láz-ingerkezelés. Léteztek még az ingerterápia enyhébb és ősibb formái: a bőr fizikai ingerlése, vegyszeres bedörzsölések, mustártapasz, köpülyö­zés, lokális égetés (a kínaiak moxája is ilyen). Hasonló hatású a természeti kúrák jó ré­sze, amire még visszatérünk. Ennek az irányzatnak a legnagyobb — Nobel-díjjal is jutalmazott — teljesítménye a szifilisz késői, központi idegrendszeri szövődményeinek (paralysis progressiva, tabes dorsalis) malárialáz-kezelése volt. Ezt a terápiát a bécsi Julius Wagner­Jaųregg

Next

/
Oldalképek
Tartalom