Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

-82 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) száz évig fogok élni a földön. Odajött hozzám az Isten, megkérdezte: — Meddig akarsz élni? — Mondtam, hogy száz évig és ekkor kinyilatkoztatta: — Megadom a száz évet. — Ezért nem is kell táplálkoznom. Az istenség egész teljessége benne van e világban, mindenben, és a Gonosz Lélek teljessége is benne van. A Gonosz azt sugallja, hogy ne higgyek ezeknek az élményeimnek, de hogyne hinnék, amikor napról-napra tapasztalom ezek valódiságát. Meséljek neked például egy csodajelet? Kint sétáltunk a budai hegyekben a menyasszonyommal és a menyasszonyomnak éppen az Ószövetségről beszéltem; s amikor ecseteltem a Gonosz Lélek hatalmát ebben a világban, akkor a füvek közül előkúszott egy kígyó. Ez így volt, a menyasszonyom is látta. Mondjak még csodajelet ? Nem engedi a Szentlélek. Mutathatnék én neked csodát is, de a Szentlélek nem engedi meg, hogy csodajelekkel igazoljam magamat. Nekem sokszor olyan gátlásokat ad, hogy meg sem tudok nyilatkozni bizonyos személyekkel kapcsolatban. Neked elmondom, de ne mondd el másnak, sőt talán nem is tudod átadni másnak ezt, nem engedi a Szentlélek. Azt mondta nekem: bezárja az ajkamat." Mindezeket suttogva adja elő, időnként elmosolyodik, erőltetettnek tűnő módon nevet. Az egész, érzékcsalódásokkal, vonatkoztatásokkal átszőtt kóros élmény fő jellemzője az összefüggőség (koherencia). Az élményt erősen vallásos nevelés készítette elő. Egyetemi vizsgákkal kapcsolatos kimerültség buktatott elő „mintha" (als ob) típusú vallásos tartalmú hallucinációkat. Viselkedése elütővé (deviánssá) vált, vallásos túlértékelések, halálfélelem, ugyanakkor öngyilkossági késztetés, bűnösségi tartalmak jelentkeztek a várakozási feszültség légkörében. Az idézet időpontjában is megállapítható volt erős szorongása. Ellentétben a sámánok pszichotikus élményeivel, itt nincs a válságnak megoldása, az újra jelentkezik. Ugyanakkor semmiképpen sem képes manipulálni tüneteivel; társadalmi igényhez igazítani vagy megrendelésre előidézni azokat. Márpedig a sámán bármikor kész az „utazásra", a révülésre; ellenpéldaként pedig tudjuk, hogy a Szovjetunióban állami parancsra a sámánok gyakorlatilag abbahagyták korábbi mágikus tevékenységüket. Felmerülhetne még az az érv, hogy az is a társadalom elutasító hozzáállásának hatása, hogy ti. a beteg nem tanult meg bánni tüneteivel, s azokat szabályozni nem tudja. Erre a fenti példák adják a választ. Miért jutott teljesen más végeredményre első betegem, mint pl. a harmadik? (Ugyanabban a társadalomban élnek, sőt a szubmiliő is hasonló — mind a családszerkezet, mind a képzettség szempontjából; pl. mindegyikük technikai pályán működik.) Mindebből arra akarok következtetni, hogy különleges — kórosnak tekintendő — elmeállapotok feltétlenül szerepelnek a sámán-iniciációban, azonban tartós vagy ciklikusan visszatérő elmebetegség esetén az újra feltámadó kóros élmények annyira szétzilálják a személyiséget, hogy azt semmiféle társadalom sem képes világnézeti értelmezéssel sámánisztikusan felfogni. Inkább félt és megvetett boszorkány lesz az ilyen ember, mint lelki vezetőül elismert sámán. Hogy pedig a sámán és a boszorkány szerepkörének eredetileg nincs szerves kapcsolata, azt jól bizonyítják a magyar boszorkány-perek jegyzőkönyvei. Ezekben gyakori a vádlottnak az a védekezése, hogy a táltosság Istentől való, míg a boszorkány az ördögökkel cimborál (1. Komáromÿ, 1910.). A táltos éppenséggel harcol a gonosz szellemekkel (ez a gyógyító tevékenység animisztikus értelmezése); sőt ezért azok haragszanak rá. Gyűlölik a sámánt, mert védi az embereket (Eliade, 1951, 208). A sámán az avatás óta olyan, mint a szellemek; ezért tud harcolni az emberekért a szellemek fegyvereivel (Eliade, 1951, 215).