Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Pócs Éva: A népi gyógyászat és néphit kutatásának határterületei
-66 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) ségnevek olykor igen régiek — néha csak éppen ezekben a formulákban fennm arad tak — lehetnek. * Nézzünk meg ezekután a kóroktan, diagnosztika és terápia területeiről egyaránt néhány jellemző példát — hogyan értékeljük ezeket a fenti szempontoknak megfelelően ? 1. GYÓGYÍTÁS Hogy nem a népi gyógyászat szempontjából ésszerű sorrendben, a betegségek okozásával és tüneteivel kezdjük rövid adat-elemzésünket, annak az az oka, hogy a legegyszerűbbek és a legvilágosabbak funkcionális és formai szempontból egyaránt a gyógyításra vonatkozó adatok. A mágikus jellegű gyógyító tevékenység a mágia hagyományos „eszközkészletét" használja, amely nagyjából a következő: a) A mágia hagyományos — egyszerű vagy összetett — cselekvései. Minél összetettebbek, annál inkább egy-egy területre specializáltak. (Pl. szemverésre fürdő vagy szenesvízzel mosdatás; ijedtségre ólomöntés; ezzel szemben a „kerekítés" tulajdonképpen bármiféle célra alkalmas). Általában van, ill. világos a jelentésük (tisztító, elküldő, be- ill. kizáró stb. cselekmények). Idetartoznak a ráolvasások e funkciókat tisztán kifejező csoportjai is. b) A mágia hagyományos eszközei: hagyományosan mágikusnak számító tárgyak (pl. szentelt tárgyak, ünnepekről származó tárgyak stb.). c) A mágia hagyományos kísérőelemei — sztereotip, jelentés nélküli gesztusok, formulák, időpontok, helyek (pl. „szótlanul", „visszakézből", keresztúton, napkelte előtt, hétszer, háromszor stb.). d) A mágia nem mágikus cselekvései és eszközei: mindennapi eljárások és eszközök, amelyek csak egy bizonyos adott kapcsolatban (általában az analógiás kapcsolatba állítva) lesznek „mágikussá" (pl. sárgarépát enni sárgaság ellen). A két utolsó csoportban említett tényezők alkalmasak arra, hogy bármiféle célú „mindennapi" cselekményt mágikussá tegyenek. így a népi gyógyászat u.n. „tapasztalati gyógymódjait" is „hiedelmesítsék"; ilymódon a használók részéről egyébként is meglehetősen egyenértékűnek minősített mágikus és „racionális" gyakorlat közti határt „elmossák": 1 3 Mágikus vagy „tapasztalati" gyógymód-e pl., ha fokhagymát esznek, de kilenc gerezdet, és napkelte előtt? Vagy az említett sárgarépa-példa? Másrészről e „hiedelmesítés" éppen az egyenértékűként kezelést bizonyítja. A használók egyazon rendszerbe tartozónak tekintik a „népi tudás" hiedelemként ill. „köznapi tudat"-ként meghatározható szféráit. Ennek legmeggyőzőbb példája a mágikus cselekvések funkcionális csoportjaink között elsőként említett csoportja (ebbe gyó1 3 Ezt a kérdést sokan vizsgálták, lásd pl. Vajkai 1943-as tanulmánya bevezetőjét. Egyébként Vajkai 1948-as összefoglalása több, általam itt érintett kérdéssel foglalkozik, valamint a népi gyógyászat kutatásának összefoglaló történetét és bibliográfiáját adja. Az újabb kutatások összefoglalását ill. teljesebb bibliográfiát közöl Hoppá —Törő, 1975. A kérdések legteljesebb nemzetközi összefoglalása: Hovorka — Kronfeld, 1909. - Ez természetesen csak egy-egy közösség összességét tekintve érvényes, hiszen mindig is lehettek ú.n. racionális és ú.n. babonás beállítottságú egyének, akik az ilyen vagy olyan gyógymódokat részesítették előnyben, függetlenül műveltségi szinttől, ill. időbeli változásoktól.
