Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Gémes Balázs: A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon

Gémes B.: A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon 27 ñálható támpontot, részint a jelen állapotot rögzíti meg egyidejű (

sÿñehronikus) problémáival, és következtetési lehetőséget enged a változások mindenkori, elvben lehetséges irányaira is.

,,G(

> A változások jelölésére a nemzetközi gyakorlatban kialakult terminust használva két variációt különböztethetünk meg: 1. Innováció a jelenségek belső fejlődését, megújulását, újítását tartalmazza. A jelenleg rendelkezésünkre álló anyag hiányosságai miatt csupán feltételezhetjük a népi orvosláson belüli meglétét, feltételeznünk viszont mindenképpen kell. Utalunk ezzel kapcsolatban Barabás Jenő állásfoglalására: „Csupán elvi megfontolás alapján is fel kell tételeznünk a belső fejlődés lehetőségét".

6

1 Gondolunk itt pl. a trepanációra, vagy — ugyancsak az állattartásnál maradva — az örökléssel kapcsolatos tudásanyag felhalmozódására (tenyészállatok kiválasztása), új gyógyszerek és gyógyító eljárások kialakítására. Ezzel kapcsolatban a pharmakológiai ismeretek felhalmozódására; olyan területeken ahol a Helleborus-ié\ék nem találhatók meg, pl. a kalocsai Sárközben, ott a hasonló hatásmechanizmusú Adonis vemalist alkalmazzák ugyanarra a célra. Célszerű azonban Barabás véleményét figyelembe venni, aki a belső fejlődést, mely jelentős körzetben elterjedt, elkülöníti a lokális fejlődéstől, melynek hatóköre aránylag kicsi.

6

2 2. Akkulturáció a változások külső tényezőit hangsúlyozza. Azt, hogy valóban akkulturációról kell beszélnünk kultúránk utolsó évszázadának változásait vizsgálva, Voigt Vilmos „ Tegnap, ma és holnap a magyar folklórban'''' című tanulmányában egyértelműen bizonyította.

6

3 Más munkájában az akkulturációs vizsgálatról írva a következőkben súlypontozta e problémát: a. Fel kell vázolni a magyar akkulturáció történeti-politikai kereteit. b. Külön meg kell említeni az akkulturáció demográfiai tényezőit, különös tekintettel az urbanizálódásra. c. Foglalkozni kell a parasztság számarányának és foglalkozási struktúrában betöltött szerepének kérdésével. d. Az iskoláztatás elterjedése döntö jelentőségű az akkulturáció és a folklór viszonyában. e. Tömegkommunikációs eszközök szerepe a falusi lakosság akkulturációjában (könyv és könyvtár, napisajtó, heti és havi folyóiratok, rádió és televízió). /. A szórakozás struktúrájának változása a falu életében: ünnepek (egyházi, nemzeti és mozgalmi), vallási megoszlás, vásár, búcsú, egyéb alkalmi rendezvények, szórakozási színhelyek, turizmus, utazás, mulattatók (vándorcirkusz, mutatványosok, vándorszínészek), művelődési házak (kultúrházak), film. g. Folklór jellegű öntevékeny művészkedés.

6

4 A népi orvoslás kutatóinak is figyelembe kell venniük ezeket a szempontokat, hiszen a népi kultúra minden produktumát, így a népi orvoslást csak a történeti folyamatok egészébe ágyazottan lehet megismerni. A kutatómunkának tehát szorosan kell kapcsolódnia más modern tudatfeltárási munkákhoz, hogy népünk köznapi kultúráját napjaink társadalmi valóságának feltárásával vizsgálhassuk. 6

0 Tálasi István. 1942. 203-204. 6

1 Barabás Jenő 1966. 573. 6

2 Barabás Jenő, 1966. 575. 6

3 Voigt Vilmos, 1974. 9. 6

4 Voigt Vilmos, 1978.