Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Djacskov, V. L: Népi orvostörténeti emlékek az Ob északi völgyének őshonos lakosságánál
238 Comm. Hist. Artis Med. Su ppl. 11 — 12 (1979) 4. Az osztjákoknak sok szent berkük van, a sámánok szerint ezek mind olyan helyek, ahol szellemek élnek. 5. Pápaÿ felteszi, hogy az osztjákok egykor jóval délebbre éltek. Elképzelhetőnek tartja, hogy Perzsia szomszédságában. Valahol az Altaj vidékén említette is egy tó osztjákos hangzású nevét. Talán onnan hozták magukkal különféle ikonografikus ábrázolásaikat. 6. A sámán dobokon gyakran látható gyík (Lacerta) ábrázolása. 7. A vogulok nyelvük kivételével minden egyébben hasonlítanak az osztjákokra. A medvekultusz fejlettebb, pregnánsabb a voguloknál, mivel erdős vidéken élnek, ahol gyakrabban találkozhatnak medvével. 8. Epikus énekeikből láthatóan az osztjákok régente, ha hadat viseltek, megskalpolták ellenfeleiket, s a skalpot győzelmi trófeának őrizték meg. 9. A nők gyakran tetoválják magukat. A bőrt a fájós helyen tetoválják. 10. A tobolszki múzeumban is látható csúcsosfejű nagy bálványok gyakran előfordulnak szép természeti környezetben, fák között. Ezek a bálványok igen erős, jórarosszra egyaránt képes szellemeket ábrázolnak, de ezek sohasem lon x-ok. Az osztják ember könnyen túl ųđjárni ezeknek a szellemeknek az eszén. 11. Az egyes szamojéd törzsek, népcsoportok nevüket lakóhelyük valamilyen sajátosságajellegzetessége után kapják, például „niah samariach" = cobolyos szamojédek, akik cobolyban gazdag vidéken élnek. 12. Pápaÿ párhuzamba állít bizonyos munkafolyamatokat a magyaroknál és az osztjákoknál. A magyarok például azzal fejezik be a kendertörést, hogy egy darab kövön verik fakalapáccsal, ugyanezt teszik a tobolszki osztjákok is, amikor csalánból törnek szösznek valót. II. A vogulok, osztjákok és szamojédek minden nemzetségének megvoltak a maga siataijai, a fából faragott, emberalakú szellembálványai. Ezek gyakran nem is az emberformájú patrónusszellemeket ábrázolták, hanem valamilyen állatotot vagy jegesmedvét. Ezek a siataik egy darab fatönkből készültek, fejükön durva faragás jelezte az orrot, szájat, szemet. A nemzetség szállásterületén, meghatározott helyen állították fel a siataik&X, többnyire egy nagy jegenyefenyő (szent fa) mellett. Még a fátlan tundravidékre is vittek több száz kilométerről fenyőt, hogy felállíthassák. Némelyik ilyen bálvány, illetve a vele jelölt szent berek közös nemzetségi kultikus hely volt. A Leama öböl közelében, nem messze a Hae-Szale foktól áll a Híres Siatai. A jóságos istent, a világmindenség urát Torųmñák hívják. Ezt a főistenséget semmilyen formában nem ábrázolják, hitük szerint állandóan az égben lakozik. Öröktől fogva valónak tartják, tiszteletére templomot nem emelnek. Számos más istenük van, ezek tiszteletére eldugott helyen kápolnák állnak, amelyek fel vannak díszítve szép textilholmikkal. Köztük a legfőbb Ortik, Torum barátja és segítőtársa. Ennek fejét rönkdarab jelzi, arca tiszta ezüstből van, teste rongyokkal teletömött zsák, keze-karja egy-egy posztóhurka. Posztóköpenyt visel, s a kápolna előterében állítják fel valamilyen emelvényre. Körötte kardokat, dárdákat döfnek a földbe. A zsákjában lévő rongyot néha kölcsönveszik jaszak (természetbeni adó) fejében, ha balul üt ki a vadászat. A lon x (Lon x mester) Ortiknak a segítőtársa, a főistenségek hírnöke és egyben
