Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében
228 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) SEGÍTŐ BOLDOGASSZONY A Segítő Boldogasszony — Mariahilf ábrázolás a loretói-litánia „Keresztények segítsége" megszólításának Duna-menti ikonográfiái kifejezése. Kultusza a XVII. század elején a pestisjárványok, éhínség és a svéd hadiveszély idején Passauban bontakozik ki. Confraternitas, jámbor testvérület alakul Segítő Mária tiszteletére, mely feladatának tekinti a kultusz terjesztését. 5 6 Bécs ostroma idején 1683-ban Lipót császár és király udvarával Passauban tartózkodott, és a kapucinusok Mariahilf kegyképe előtt könyörgött a kereszténység ügyéért. A küzdelem nagy szellemi mozgatója, a kapucinus Marco d' Aviano is gyakran megfordult itt. A szeptember 12-i kahlenbergi győzelmet a „Keresztények Segítsége" közbenjárásának tulajdonították, ami a kegyképet páratlanul népszerűsítette. Törökverő és dinasztikus szimbólummá vált, s mint ilyen villámgyorsan terjedt az egész Habsburg Monarchiában. Passauból Bécsbe dunai hajósok vitték a kultuszt. A barnabita Don Coelestin Joanelli páter 1660-ban lefestette a Mariahilf képet. A császár hálájából épül a bécsi Schöff (kikötő) helyén a Mariahilftemplom, amely origója lett egy új városrész kialakulásának. A szentély nagyszabású főoltárát Esterházy Pál nádor és felesége Thököly Éva állíttatta. 5 7 A Mariahilf kép ikonográfiái vizsgálatában és magyar kultuszának rohamos terjedésében figyelemreméltó az említett Esterházy Pálnak a passaui kép eredetére vonatkozó magyarázata. Ő ugyan nem a szakavatott ikonográfus módszereit használja leírásában, mégis saját kora közvéleményét tükrözi „Passaviomi Csudalatos Boldog Aszszony képe Nemet Orszagbaii" cím alatt: „Midőn az Ezer három száz hatvan harmadik Esztendőben, az első Lajos Magyar Országi Király idejében, — Tatarok két száz Ezer Emberrel jöttenek volna Magyar Országra, azon dicsőséges Királynak csak husz Ezer Vitéze lévén, látá, hogy elégtelen volna az Ellenséggel való ütközetre. Illy veszedelemben lévén ezért, sátorában lévő Boldogságos Szüz képe előtt le-borulva a földre és nagy aéjtatossággal könyörög vala, hogy ily nagy szükségében ne ĥadná el, tudván Magyar Országot maga örökös Országnak lenni, kik ha el-vesznének a Pogány ellenség ül, az igaz Hitnek-is nem kevés csorbája következnék. Mély álomba esvén azért ottan a Király, imé a Boldog^ságos Szüz meg-jelenék, s meg-halgatván könyörgését, a győzedelmet-is meg-igérte, és hogy kétsége ne lehessen, azon aztalon lévő Boldogságos Szüz képit a Király mellÿére tészi, parancsolván, hogy a győzelem után Czelben menne, és ottan a Boldogságos Szüz tiszteletire egy Szentegyházat éppéttetne, a holott akkorban egy igen kicsiny Czella, avagy Kápolna vala. Föl-ébredvén azért a Király, és mellyéñ találván a Képet, azontúl föl gerjede szive a Harczra mind magának, s mind Vitézinek, és bátran menvén ellenségekre, azokat meg-verék szerencséssen. Mely Harcz után a Király Czelbe méne, és a Szentegyházat ki most-is ottan áll, még-éppétté, s a Szent Képet-is örök emlékezetül (Ki most-is ott a Kincs között ar a ik) oda adá. Ezen csudálatos Szent Képet egy aétatos Szerzetes Ember le irattatá az Ezer hat száz huszadik Esztendőben, kit Passavium Varosában vive, a holott az aétatos ĥivek, egy nagy hegyen Templomot épéttetének a Boldog Szüz tisztességére alá adattaték, a holott Klastro is éppéteték azon Szerze5 6 Minder a, Karl: Mariahilf. München, 1961. 11, 13. 5 7 Bálint S.: Sacra Hiingaria i. m. 74. Vö. még Aurenhammer i. m. 122, 124. Anyaggyűjtésünk során a legjellegzetesebb törökverő Segítő Mária képet, trofeumokkal ékesített keretben, győztes csatajelenettel, a trencséni (Trencin) Xav. Szt. Ferenc templomban láttuk.
