Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Gémes Balázs: A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon
18 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 11-12 (1979) kapcsolat és kölcsönhatás, 1 5 az orvosi ismeretek intézményessé és gyors nemzetközivé tétele 1 6 jellemez, lényegében Európában alakult ki az európai és arab „hivatalos" orvostudományból, és vált általánossá az egész világon. Kialakulásának, létrejöttének feltételeit a tudományos technikai forradalom hozta létre, aminek kibontakozása után különösen felgyorsult fejlődésének üteme. Napjainkban az orvoslásnak mindhárom rétege megtalálható és funkcionál. Az „akadémikus" orvostudomány mellett a hagyományos írásbeli — ,,hivatalos" — orvoslásnak komoly szerepe van még pl. Kínában. Más területeken, mint pl. Vietnamban vagy a fejlődő afrikai országokban, a népi orvoslás „professzionista" szintjével együtt létezik és funkcionál. Történeti, gazdasági és politikai okok következtében „orvosokként", felcserekként vonják be a hagyományos orvoslás képviselőit az egészségügyi ellátásba. Európában — így Magyarországon is — az „akadémikus" orvostudomány uralkodó helyzetű. Nálunk különösen a II. világháború utáni egészségügyi reformok és törvények következtében lett azzá. 1 7 Ennek ellenére létezik és funkcionál a népi orvoslás mindkét rétege is, 1 8 bár jelentősége az egészségügyi felvilágosítás következtében, s az általános műveltség szintjének emelésével, ezen belül elsősorban a természettudományos műveltség elterjedésével, mélyülésével és általánossá válásával párhuzamosan rohamosan csökken. A népi orvoslás meghatározását illetően utalunk néhány kísérletre. A fentebb említett Hoppá —Törő-féle összefoglalás a népi orvoslás meghatározását változatlanul átveszi Szeñdreÿ Zsigmondtól, mely szerint: „Néprajzunknak a népi orvoslásról szóló fejezete azt a néphit-tömeget és azokat a népszokásokat gyűjti egybe, amelyek az emberi és állati betegségek gyógyítására vonatkoznak. Egy részük helyes egy betegség megállapítása után levágtak egy állatot, hogy valójában az-e a baja (pl. májmétely, szőrféreg stb.). Egy-egy új szer alkalmazásánál néhány birkát külön kezeltek (kontroli-állomány), s a terápia után ismét vágtak a kezelt állatokból, ilyenkor természetesen elsősorban a kérdéses szervet — a májat, tüdőt - vizsgálva át. Egyébként vágáskor a valamire való juhász mindig gondosan végig vizsgálja az agyvelőt, a tüdőt, a májat, lépet, gyomrot, beleket, hogy megtudja: egészséges-e az állatállomány vagy lappang már valami betegség, amire azután különös gondot fordított. — A csallóközi (Selice) csontkovács juhász volt — akihez sokan járnak Tolna megyéből is — ugyancsak állatokon kísérletezett (saját gyűjtés). 1 5 A népi orvoslásra is — bár nem jellemző — hatnak a természettudományok, egyre fokozódó mértékben. A középkortól kezdve, amikor megjelenik az írásbeliség, kialakul a literátus réteg, napjainkban pedig a tömegkommunikációs eszközök gyakorolnak nagy hatást, ami a lassú változás miatt nem tűnik fel, s csak az akkulturációs vizsgálattól várhatjuk, hogy fényt derítsen erre a jelenségre. 1 6 A népi orvoslás tudásanyaga még nemzeti méretekben is lassan terjed. Inkább jellemző, hogy — többnyire egzisztenciális okokból — a tudást féltékenyen őrzik a gyógyítók. (Nem egy esetben még családon belül is csak akkor történik meg az átadás, ha az illető halálának közeledtét érzi.) 1 7 1972. II. 7. tc. az egészségügyről 1 8 Nem érthetünk egyet tehát Hoppá Mihály és Törő László véleményével, mely szerint a tanulmányukban bemutatásra kerülő anyag „ma már egyáltalán nem élő hagyomány". Ebből ugyanis az következnék, hogy napjainkban a népi orvoslás nem létezik, holott — megállapítva rohamosan csökkenő jelentőségét — napjainkban is megtalálható mindkét rétege. Az elsőt különösen idős emberek gyakorolják, de felbukkan fiataloknál is. A második réteg, a professzionisták szintje, melyet a specialisták képviselnek, ugyancsak megtalálható. Tolna megye északkeleti részéből pl. — amióta meghalt Ősiben a javasember, valamint a pári és kocsolai javasasszony — máig Mezőszilasra és Ozorára; a Sárközből Szalántára, a szomszédos területekről Bajára, a mecseki bányavidékről (bőrbajokkal) Kecskemétre járnak, de sokan eljutnak a csallóközi csontkovácshoz is.
