Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Hoppáy Mihály: „Anya és gyermek" a magyar folklórban — A hiedelemvilág etnoszemiotikai megközelítése (angol nyelven)

-102 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) e szóval jelölték (s néhol még ezzel jelölik ma is) a tünettant (Galenus, Hippokratész, Avicenna, a magyar Pápai-Páriz Ferenc). Többek között márcsak ezért sem lehet idegen az általános jelelmélet gondolatainak alkalmazása a népi gyógyászat kutatásától. A dolgozat maga gazdag példaanyagot hoz a szerzőnek a hatvanas években végzett zempléni gyűjtéséből, azonkívül egy nagyszabású kérdőíves adatgyűjtésből — több mint kétezer közlésből válogattuk ki a közreadott példatárat, mely így a leggyakoribb „közlés"-eket tartalmazza. A válogatásnál azt a szokás- és hiedelemanyagot vettük figyelembe, amely a terhességtől az elválasztásig tart, vagyis nagyjából két éves időszakot ölel át. A dolgozat két utolsó fejezete a példák elemzésével és az azokból levonható általános elméleti következtetésekkel foglalkozik. A hiedelem közlések elemzéséből kitűnt, hogy egy igen egyszerű implikációs szerkezet fedezhető fel a hiedelmek mélyén, vagyis az általános logikai szerkezet a következőképpen határozható meg: valamely eredmény bekövetkezéséhez egy vagy több feltétel teljesedése szükséges. Ez a feltételt meg lehet fogalmazni egyszerű állítás, tiltás és tanács formájában is — s ez végtelen nyelvi variálási lehetőséget ad a kultúra számára. A konkrét hiedelmek elemzése lehetőséget ad néhány elméleti következtetés levonására is. A hazai társadalomtudományi kutatásban a közelmúlt években vált elfogadottá a hiedelemrendszer mint szociológiai terminus. Hiedelemrendszernek nevezzük a mindennapi cselekvés láncokat irányító rejtett mechanizmusok sorozatát, azokat az apró parancsokat, tiltásokat, amelyek — nem egészen tudatosan — de meghatározzák döntéseinket, választásainkat. Mint kollektív memória, úgy működik a hiedelmek rendszere egy kultúrán belül, amely szövegek (állítások, tiltások, tanácsok) formájában őrzi a kultúra újratermeléséhez szükséges információkat, ez a kultúra legelvontabb modellje, más szavakkal a kultúra sajátos „világképe". A népi gyógyító tudás anyaga az egyik alrendszer ebben a bonyolult hálóban. M. HOPPÁŁ, Dr. phil. Research Worker MTA Néprajzi Intézet Budapest, Országház u. 30, Hungary. H-1250