Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Magyarország barokk patikái
92 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9—10 (1977 jr kérték és 1744-ben nyitották meg. Ennek gyönyörű barokk és rokokó stílusú berendezését végül az Iparművészeti Múzeum vette meg, és az ma is látható állandó kiállításán. Eredete meglehetősen sokat vitatott kérdés, mert az 1923-ban történt felállításkor róla írt cikkek 1681-ben készültnek és a múzeumi, leltári cédulák is XVII. századinak mondták. Voit Pál azonban csak annyit mondott róla, hogy e patika a jezsuiták kőszegi rendházával állott kapcsolatban. 4 Ez viszont csak az 1670-es években épült, tölgyfa bútorzatát kétségtelenül jezsuita rendtagok készítették. 5 Ha azonban a patika 1743— 44. évi megnyitását a székházban és Kunéit Vencel 1741., illetve Steüdtner József 1742—44. évi kőszegi működését figyelembe vesszük, akkor nem tarthatjuk kizártnak, hogy a XVIII. századból tőlük származik. 6 4 Voit Pál: Egy régi pesti patika. Tanulmányok Budapest Múltjából. VII. köt. Bp. 1939. 43. A rendház illetve a székház és a gimnázium az 1670-es években épült. Lelkes István: Kőszeg. Bp. 1960. 52. 5 E megállapításában Schoen Arnold kutatási eredményeire támaszkodott, aki közzétette a magyarországi jezsuita rendi asztalosok névsorát és abban a XVIII. századból csak két rendtagot említett, Kunéit (Kinélđ, Künelt) Vencelt és Steüdtner (Steidñer) Józsefet, akiknek 1741., illetve 1742—1744. évi kőszegi működése — szerinte — semmiképpen sem volt kapcsolatba hozható a bútorzat megalkotásával. Schoen Arnold: A XVIII. századbeli képző és iparművész jezsuita frátereink. Történetírás, 1937, 3, 277—293. alapján Voit Pál i. m. 62, 10. Valószínűleg nem tudott azonban arról, hogy az egykori jezsuita patikát 1743ban nyitották meg újból a székházban. Lelkes i. m. 151. 6 Utóbb maga Voit Pál is erre az álláspontra jutott, amikor a tölgyfa bútorzatot már XVII—XVIII. századinak mondta. Ugyanekkor azonban azt is feltételezte, hogy a XVII. századi részeinek terve talán Pietro Orsolinitől — a bencés kolostor építészétől — való. Voit Pál: Régi magyar otthonok. Bp. é. n. 196., 199., 316. Ezt bizonyította utóbb Nékám Lajosñé: A kőszegi patika. Bp. 1965. (Iparművészeti Múzeum) c. művében is. Szerinte azonban a berendezés az 1744-ben Kőszegen tartózkodott Codelli József, az 1742—1744-ben ott dolgozó Steidñer József és az 1736—1746 között Kőszegen járó Undersinger József asztalos közös műve lenne. A Codelli Józsefnek történt attribuálása bizonnyal téves, mert ő csak az 1743. évi megnyitás (február 12-én kelt a patika alapítási oklevele!) után került Kőszegre és 1745-ben már a trencséni asztalosműhelyt vezette. Nékámné számos részadattal egészítette ki a kőszegi patika történetét. Szerinte 1716 óta működött már Kőszegen Küttl Sámuel „Szerecsen" nevű gyógyszertára, amely 1737-ig szolgálta a várost és a kollégiumot. A jezsuiták 1677—1680 között építették fel a rendházukat. E jezsuita patika berendezése viszont csak 1744-ben készült el, amikor Fráter Sebastian Grandner patikus nevét említik. 1753-tól Diliiñg Tádé volt a gyógyszertár utolsó rendi patikusa. Majd 1773. február 23-án a helytartótanács elárvereztette. Ennek lebonyolítását Horváth Ferenc politikai biztos végezte Ehlinger Lajos Vas megyei orvos vizsgálata után. Ekkor a cseh Svalla Mátyás 4000 forintért megvette. Majd 1777-ben a rendház és az iskola kezelését a kegyesrend vette át. Ekkor Svalla áthelyezte a gyógyszertárat a „Pontÿos Ház"-ba a Jurisich tér 11. sz. alá, ahol Szent István vértanúról nevezte el. Svalla 1781-ben meghalt, özvegye Wimpassinger Ernő osztrák gyógyszerészhez ment feleségül, majd 1807-ben Svalla Ferenc — Mátyás mostohafia — vette át a patikát és 1823. március 22-én eladta Einschenk Jánosnak, aki „Arany Egyszarvú"-ra változtatta a patika nevét. Einschenk özvegye 1826. május 23-án továbbadta Dobry Vencelnek, aki után 1829-ben Pados Nepomuk János lett az új tulajdonos. 1839-ben Andrásÿ János, 1841-ben Eiben Nepomuk János, 1842-ben Reithammer Imre birtokába került, aki „Magyar király"-ra változtatta a patika nevét. Reithammer azután még abban az évben eladta Strehle Ferencnek, akinek özvegye — Strehle Zsuzsanna — Csacsinovits István gyógyszerésznek adta tovább. Csacsinovits özvegye Banelli Ferencnek adta el 1904-ben, akitől ugyanez évben Losonczy Lehel vásárolta meg. Majd 1907-ben Jermendi Gusztáv gyógyszerész szerezte meg, de tovább adta 1909-ben Tersánszky Jenő patikusnak, aki 1910-ben eladta az Iparművészeti Múzeumnak, amely május 8-án állíttatta fel azt Festen. Gerában Ferenc műasztalos 4000 koronáért restaurálta, a terveket Csányi Károly készítette hozzá. Végül Lendvay Lajos vásárolta meg a patika reáljogát és átköltöztette a Várkörre.
