Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bánóné Fleischmann Marianna—Zalai Károly: A materia medica hazai egyetemi oktatásának kezdete
110 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9—10 (1977 jr hatásuk, adagolásuk és a legmegfelelőbb kiszolgáltatási formák ismertetésén kívül, minden egyéb tudnivalót hozzáfűzök, mind azt is, ami a könyv legutóbbi kiadása óta új anyag. E tárgyból kétszer examinálok hetenként — bécsi norma szerint — amikor a tanulók gyakorlatoztatnak, helyreigazíttatnak, oktattatnak." A A pharmacológia (gyógyszertan) és a Materia medica (gyógyszerisme) ebben az időben mint szinonim kifejezések szerepeltek. Ezt igazolja a Pharmacopoea Austriaca Provincialis IV., 1780. évi kiadása is, mely a következő meghatározást teszi: „Pharmacol ogia đemum est história sive recensio omnium medicamentorum: haec etiam sub titulo Materiae medicae veñire sólet." (A pharmacologia valamennyi gyógyszer története, illetve számbavétele: ezt Materia medica címmel is szokták illetni.) 5 A 30 évvel későbbi, 1813-ban megjelent Gren-féle Pharmacologia, mely a kötelező tankönyvek sorába tartozott, már finomabban fogalmaz, bizonyos megkülönböztetést tesz a két fogalom között, amikor a következőket írja: „Die Lehre von der Kenntniss der Arzneimittel nennt man Pharmacologie. Die Ethimologie des Worts rechtfertigt diese Benennung. Weniger schichlich belegt man sie mit dem Namen Materia medica, der eher eine Sammlung von Arzneimitteln, als die Lehre von denselben bezeichnet." 6 Győry szerint, a lefektetett tanrend alapján a Meteria médiçát előadták minden iskolanapon — vagyis csütörtök és vasárnap kivételével — délután 2—3-ig. 7 Duka Zólyomi könyvében viszont arra utal, hogy a bécsi előadási rendszerrel szemben a nagyszombati fakultáson inkább szemináriumi rendszert kell feltételezni. Az első években — írja — tanrend egyáltalán nem is volt és, Fejér szerint, először 1778/79-ben vezették be Budán. 8 Peréñÿi „Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen" című tanulmányában 1775-re teszi ezt dátumot, a bevezetett Störck-féle tervezettől számítja, mely aprólékos tantervet, sőt órarendet is dolgozott ki az orvosképzés számára és már részletesebben nyilatkozott a gyógyszerésztanulmányokról is. Kifejtette utóbbinak célját, hivatását és kötelező tantárgyként kijelölte a kémiát, botanikát és a gyógyszertant (Materia medica). Ennek értelmében a kémia és botanika az orvosi kurzus első évfolyamának téli és nyári félévét töltötte ki. Innen származtatható, az a most már elismerhető vélemény, hogy a gyógyszerészjelöltek két félévet hallgattak. Ebbe az időtartamba a gyógyszerésznövendékek tanulmányi elfoglaltsága mellett könÿnÿen beillesztették a harmadéves medikusokkal közös Materia médiçát. 9 A tanítás nyelve — hasonlóan a többi tárgyakhoz — a Materia medica esetében is, 1860-ig javarészt a latin volt, s 1848-ig a felsőbb hatóságoktól átvizsgált és jóváhagyott tankönyvek szerint kellett tanítani. A köteles tankönyvek többnyire ugyanazok voltak, mint a bécsi egyetemen. A tanárok azonban az orvosi karon felhatalmazást nyertek, sőt Van Swieten rendszerében utasíttattak is, hogy előadásaikban felhasználják saját észleleteiket és kutatásaik eredményeit. Sok tanárnak megengedték, hogy saját kézirata alapján tarthassa előadásait, de ezt revízióra szintén be kellett mutatni. 0 4 Győry T.: A nagyszombati egyetem orvosi facultásának első évei. Van Swieten emlékezete. Orvosképzés 1931. 21. 6. 5 Pĥarmaç. Austr, prov. Editio Quarta. Wien, 1780. 99. 6 Gren, F. A. C.: Handbuch der Pharmacologie. Halle—Berlin 1813. I. 3. 7 Győry T.: Az orvostudományi kar története 1770—1935. Bp. 1936. 49. 8 Duka Zólyomi N.: Z. G. Husty. Mitbegründer der modernen Socialhygiene. Bratislava 1972. ®Peréñÿi F.: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777. Comm. Hist. Artis Med. 57—59 (1971). 95. 1 0 Högÿes i. m. 116.
