Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század
44 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 9—10 (1977) nem helytálló adatokkal dolgozó BARLAY érvelése sem 7 3. („Azonosításai" önkényességét föntebb már említettük.) Azt állítja, hogy a 16. századi botanikai művek szerzői — részletesen CLUSIUS és BEYTHE munkák elemzi — nyelvújításra kényszerültek, mert az egymás után megjelenő növénytani és orvosi munkák idegen növényeinek [?!] megnevezésére a magyar nyelv szegénynek bizonyult. Nem valószínű, hogy a vizsgált időszakot megelőző korokból ismertetett módszerünkkel újabb, megbízható adatokhoz jutunk, legföljebb a táblázat üres foltjait lehet csökkenteni, eddigi megállapításaikat biztosabbá tenni. Itt már az összehasonlító néprajzé (rokonnépek, hasonló gazdaságföldrajzi környezetben és társadalmi viszonyok között élő népek növényismerete), ethnobotanikáé 7 4, régészeté 7 5 és a növényföldrajzé a szó: tőlük várjuk a segítséget. Két dolgozatra máris hivatkozhatunk. REUTER CAMILLO 7 6 növényélettani (termőtalaj-, és nedvességigény), növényföldrajzi és okleveles adatok, valamint a magyarországi latin nyelvhasználat szigorú kritikai szinopszisával tisztázta a tölgy (= haraszt) szó 10—14. századi jelentését (= Quercus robur L). P. HARTYÁNYI B. és munkatársai hazai ásatások magleleteit azonosították. Tanulmányuk révén az előbbinél még sokkal régebbi korokig hatolhatunk előre, hozzávetőleges képet kapva növényismeretükről és növényfölhasználásukról. Régészeti anyag földolgozása révén — természetesen — a növények nevéről mit sem tudunk meg 7 7. Irodalom Almásÿ György: Vándor-utam Ázsia szívében. Budapest, 1903. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása. Budapest, 1973. Vízügyi történeti füzetek 6. sz. Ányos Lajos: Adalékok a szigetközi nyelvjárás szókincséhez. (Ásvány községben és vidékén [Győr-m.] használatos szavak.) Nyr. 40, 283—4, 1911. Ányos Lajos: Adalékok a szigetközi nyelvjárás ismeretéhez. Nyr. 40, 371—4, 1911. 7 3 Barlay 7 4 Ld. pl. Towle. A legújabb hazai eredmények közül Kóczián G. és mt. munkáit említhetjük. 7 5 Az archaeobotanikai, pollenanalitikai, xylotomiai vizsgálatokra, festőanyagok kimutatására gondolunk, mert mindezek meghatározott növények tudatos felhasználására utalnak. Sok eredmény várható az Árpád-kori faluk föltárásából is. Vö. Cs. Sebestyén Károly, Greguss, Gulyás, Sági—Frech', Bálint Cs. műveivel. (Ez utóbbi botanikai megjegyzéseiben tárgyi tévedések vannak.) 7 6 Reuter 7 7 P. Hartyányi Borbála, Nováki Gyula, Pataÿ Árpád gondos és alapos anyaggyűjtése (az eddigi leleteket korok, lelőhely és fajok szerint rendezték, kritikailag értékelték) számos újabb kérdést vet föl. Az általuk azonosított több mint 100 faj jó 1/4-e a régiségben és ma is gyógynövényként használatos. Ez az adat azonban semmit sem jelent, mert ha korok és leletkörülmények szerint (sírban, házban, őrlő-malomkövek mellett, gabonatároló helyen, kútban stb. került elő) bontjuk, alig egy-két adatot kapunk. S még akkor sem tudjuk hogy a gabona szennyezéseként, véletlenül vagy szándékosan kerültek oda; az egész növény volt-e ott s ebből a legellenállóbb,rész maradt-e meg vagy már magként került lelőhelyére, vad- vagy termesztett növény volt-e? S szabad-e mindebből egyes korok növényismeretére, növényfölhasználására következtetnünk? — Mindezt nem P. Hartyányi B. és mt-tól kérjük számon: a rendelkezésükre álló adatokból mindez nem derülhetett ki: további igen gondos ásatások eredményeire lesz még szükség, hogy esetleg választ tudjunk adni e kérdésekre. Az ő munkájukból legföljebb egyes növényeknek a vizsgált korokban történt előfordulásáról, ill. folyamatos meglétéről kapunk képet.
