Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század
42 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 9—10 (1977) Állításainak kritikájával nem foglalkozunk, eddigi adataink és megállapításaink elegendő meggyőző ellenérvet tartalmaznak. 1600 előtti román eredetű kölcsönszavaink között nincsenek növénynevek 6 7. A legrégebbi (15. századi) azonosított magyar növényneveket írástudó emberek abban az időszakban jegyezték fel, melyet irodalom-, zene- és művelődéstörténetünk 68 a ketté nem szakadt kultúra korszakának nevez. Mégis föl kell vetnünk a kérdést: a följegyzett és ránk maradt növénynevek a városi (magas) kultúra elemei-e vagy pedig eredeti népi elnevezések? Adataink- és megfontolásainkkal az utóbbi választ nagymértékben valószínűvé tehetjük. a) Magaskultúrai eredet, „felülről alászállás" ellen szól a már SCHÖNHERR GYULA megfigyelte ,,előszeretet, mellyel a magyar ember már a régi időben is viseltetett a botanika iránt.'''' Ennek köszönhető, hogy a füvészkönyvek divatja előtti glosszákban és szótárakban „a botanikai anyag tekintélyes helyet foglal el úgy, hogy ezek a szójegyzékek jóformán elődeiül tekinthetők a fÜveskönyvekñek" 6 9. A 15—16. századi adataink zöme az aránylag későn megjelent első magyar nyelvű füveskönyv (MELIUS Herbarium, 1578) előtti időből való. b) Jóllehet a középkori magyar kolostorok gyógynövénygyűjtő, termelő és fölhasználó tevékenységéről alig tudunk valamit 7 0, bizonyos támpontjaink erre is vannak. Legkorábbi forrásunkban, a Casanate Corvinában a glosszák készítőivel azonos két kéztől származó két recept is található. Ezek egyikében is vannak magyar szavak (növénynevek is!). Az a tény, hogy az egyetlen magyar szerzetesrend tagjai a kódex * 7 Szabó T. A.90 kk. 1972. III. p. 6 8 Horváth J.; Kodály Z. p. 13. ® 9 Schönherr p. 463—4. 7 0 Igen értékes Papp J. p. 26—7., 110., 116. megfigyelése: hazánkban a vad ciklámen (Cyclamen purpurascens Mill.) a nyugati országrészeken való természetes előfordulásán kívül hajdani kolostorok (rom vagy már csak dűlőnév jelezte) környékén található leginkább. Feltételezhető, hogy a kolostorkertekből vadult ki. Kívánatos lenne a hajdani kolostorok nem bolygatott környékén más, kivadult növények után is kutatni. Magunk 1974-ben a Pomáz, Liszenkó-telep (volt Podmaniczky-major) melletti Kerekerdő dűlőben a pilisi cisztercita apátság területén és környékén végeztünk vizsgálatot. Kivadultnak tartható növényt nem találtunk. Gombos Zoltán művében erre vonatkozólag csak megalapozatlan feltevéseket, ill. Rapaics téves nézeteinek ismétléseit találjuk. Limnológusaink eredményei is tanulságos analógiával szolgálhatnak. A hazai, igen változatos (éti)csiga fajták egy része csak kicsiny, jól körülírható területen, jórészt hajdani — esetleg csak oklevelekkel vagy helynevekkel igazolható — kolostorok környékén fordul elő. Föltehetőleg a hazánkba telepedett szerzetesek honosították meg (böjti táplálékul csigás tavaikban) vagy hurcolták be, s innen vándoroltak szét kicsiny körzetben. — Ha ez a jelenség a lassúmozgású csigákon még napjainkban is megfigyelhető, sokkal inkább így kellene lennie a helyhez kötött növények esetében! Egy igen érdekes külföldi példára is hivatkozhatunk. Isager — Lind J. munkájára hivatkozva — egy dániai cisztercita kolostorrom (øm, Jü anđ) területén és környezetében több gyógynövényt figyelt meg (Hyosciamus niger, Chelidonium maiųs, Conium maculatum, Acorus calamus, Imperatoria ostruthium, „ein paar Arten von Malva, Myrrha odorata und andere"... „im ganzen 10 Arten, die in unseren Tagen als Überbleibsel aus dem alten Klostergarten gefunden wurden"... „der Klostergarten, von dem noch Überbleibsel vorhanden sind hat sicher noch verschiedene andere Arten enthalten" (p. 11,115.). Szépséghibája csupán annyi, hogy az említettek közül a Conium maculatum, Malva silvestris és M. neglecta Jü anđon közönségesek, a Chelidonium maiųs már a római időben meghonosodott a 62° 40'-ig, az Acorus calamust viszont 1550 táján hozták be Közép-Ázsiából (az 0 m-i kolostor 1540-ig működött). Legföljebb tehát a többi bizonyító ereje fogadható el, az is csak akkor, ha szigetszerűen fordulnak elő a kolostorrom környékén.
