Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század

Grÿñaeųs T.—

Papp J.: Régi magyar (gyógy)növénynevek, 15—17. sz. 33 FABRICIUSt íróasztal mellett született azonosításaiért!) Hasonló módon, csak a növénynevek összevetésével dolgozik BEKE ÖDÖN is Ebgyömbér című cikkében. GOMBOCZ ENDRE korai, 1914-ben megjelent művében helyesen mutat rá a Linné előtti nómenklatúrában uralkodó zűrzavar okaira, de önkényes azonosításaival és föltevéseivel csak rontott a helyzeten. Számos növénynév van BALASSI ZSIGMOND Lovak orvossága című, 16. század végi, esetleg 17. század eleji művében is. Ezek ABAFFY ERZSÉBETtől származó értelmezései

1

8 is abban a hibában szenvednek, hogy —jobb híján — a korábbi szótár-, glosszairodalom (Beszt., Sch., Kőn. Szój., Br., Gyöngy.) alapján történtek, tehát nem megbízhatók. Ugyanez vonatkozik MAGYARY-KOSSA adataira

1

9 és BARLAY — csonkán maradt — tanulmányára is. MÓDSZEREINK Mindebből következett módszertani alapelvünk: a magyar növénynév azonosítása nem történhet (még ha csábító is) sem csak a latin, sem csak a magyar név alapján (sőt még a kettő együttesén sem), hanem kizárólag csak összetartozó növényi kép és név (s ahol van: részletes morphologiai leírás) synopsisa révén. Ezért illusztrált művek felismerhető növényképeiből kellett kiindulnunk. Önkényes egyszerűsítéssel, a zűrzavar fokozásának megelőzésére feldolgozásunkban csak a címszót vettük figyelembe, a nagyszámú szinonimát nem. (Ezt az is indokolja, hogy a részletes leírás is — ha van — többnyire a címszóra vonatkozik, s abban jobbára csak a címszót használják a szerzők.) Három előmunkálatra hivatkozhatunk. FLATT KÁROLY PÉCSI LUKÁCS húsz — képen is bemutatott — növényét igyekezett azonosítani. Eredményeit később RAPAICS részben helyesbítette

2

0. GOMBOCZ ENDRE A magyar botanika története c. művében közölte CLUSIUS (1583), illetve CLUSIUS—BEYTHE (1584) művében levő magyar növényneveknek képek alapján történt megfejtését. Megpróbált még az eddig említetteknél régebbi — MELIUS Herbáriumában (1578) szereplő — neveket is megfejteni, ez a kísérlete azonban kétes eredményű

2

1. (A Herbáriumban ugyanis nincsenek képek, ezért — mint egy-egy elejtett megjegyzéséből következtetni lehet — valószínűleg MELIUS fő forrásmunkája, LONICERUS Kráuterbuchjának ábrái segítségével törekedett a magyar növénynevek megfelelőit megtalálni

2

2. Eredményei azért is bizonytalanok, mert — mint tudjuk — nemcsak LONICERUS volt MELIUS egyedüli forrásmunkája

2

3). DORSTEN ŲS Botaniconjának egyik példányába a 18. sz. elején beírt magyar növényneveket egyezteti RAPAICS egy későbbi, kevesebb önkényességgel megírt munkájában

2

4. 1

8 Ld. Eckhardt 1

9

1, m. p. 243—281. Régi magyar gyógyszernevek c. tanulmányában és szótárában XVI. századi műveket nem dolgozott föl; a latin vagy magyar növény«ét', illetve a leírás alapján „azonosított". 2

0 Rapaics 1931. 2

1 Ezek a módszertani hibák tovább mennek és téves megállapításokra adnak okot NatterNád, valamint Halmai tanulmányában. 2

2 Gombocz 1936. p. 48, 56. 2

3 v. ö. Natter-Nád erre vonatkozó föltevéseivel i. m. p. 336—8. Gulyás P.; Halmai J. 2

4 Rapaics 1934. 3