Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - De Marco, Ottilia—Nebbia, Giorgio: A gyógyszerhamisítások és gyógyszercsalások történetéből (francia nyelven)
28 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 9—10 (1977) (32) G. Demombynes, „Sur quelques ouvrages de hisba", Journal Asiatique, 230, 449—457 (1938). (33) Ed. Arini, Le Caire, 1946. (34) E. Wiedemann, „Beiträge zur Geschichte der Naturwissenschaften. XL. Über Verfälschungen von Drogen u.s.w. nach Ibn Bassäm und Nabaräwi", Sitzungsberichte der Physikalisch-medizinischen Sozietät in Erlangen, 46, 172—206 (1914). (35) P. L. Cheikho, AI Maqriq, 10, 961—968 e 1079—1086 (1910). (36) P. Guigues, Al-Maqriq, 11, 580—594 (1911). (37) Brockelmann (7), Suppl. 3, 1254, Sarton (8) Vol. 3, 998. (38) Muhammad ibn al-Ukhuwwa, „Mđalim al-Qurba fi Ahkäm al-hisba " Ed. R. Levy, Luzac & Co., Londres, 1938. (39) Cf. aussi M. Meyerhof, „La Surveillance des professions médiçá s et para-médicales chez les Arabes", Bulletin de VInstitut d'Egypte, 26, 119—134, Le Caire, (1944). (40) E. Lévi-Provençal, „Le traité de Ibn'Abdün", Journal Asiatique, 224, Ml—299 (1934). (41) F. Gabrieli, „11 trattato censorio di Ibn'Abdün sul buon governo di Siviglia", Reale Accad. Naz. Lincei, Classe Sei. Moral¿, [VI] 11, 878—935 (1936). (42) E. Lévi-Provençal, „Trois traités hispaniques de hisba", Textes et traductions d\Auteurs Orientaux, T. II, Institut Français d'Archéologie Orientale, Le Caire, 1955. (43) Brockelmann (10), Suppl. 2, 427. (44) Cfr. l'introduction de R. Levy ä l'ouvrages cité ä la note (38). (45) M. Meyerhof, „The sources of the history of arabian medicine CIBA Symposia, 6, 1873— 1877 (1944). Összefoglalás A kereskedelmi csalások és a felderítésükre kidolgozott, kezdetben primitív, majd egyre tökéletesebb eljárások egyidősek lehetnek az emberiséggel. A középkori iszlám világ nagy városaiban a X. századtól működött egy olyan rendőri hivatal — a hisba —, amely kifejezetten a fűszer- és gyógyszerhamisítások felderítésével foglalkozott. A hisba feladatkörébe tartozott az élelmiszergyártás, a piaci súly- és mértékegységek ellenőrzése, a hadsereg élelmezése, az orvosi hivatás gyakorlásának szabályozása, őrködés a városi higiénés rendszabályok betartása, valamint a közerkölcsök felett. Az arab világban a kereskedelmi és közéleti tisztesség része volt az erkölcsi és vallási követelményeknek, a hatóságok feladata volt a vétkesek ellen eljárni. A hisba élén a kalifa vagy vezire által kinevezett muhtasib állt. A muhtasib tisztségére fontos társadalmi pozíciót betöltő szabad muzulmánokat — általában jogászokat —jelöltek, funkciójuk a bíróéhoz (kádi) volt hasonló, de jogkörük csak kereskedelmi ügyekre terjedt ki. Állami fizetést kaptak, csakúgy mint munkatársaik, akiket maguk választhattak, általában kereskedők vagy szabadfoglalkozásúak közül. A hisbával kapcsolatos anyagok értékes tájékoztatást nyújtanak a gyógyszerészeti áruk történetéről. Fennmaradt számos, muhtasibok számára írt kézikönyv, amely tartalmazza a különféle gyógyszerek leírását, meghatározásuk módját s a csalások megállapítására alkalmazható eljárásokat. Az első muhtasib kézikönyvet a IX. század végén Bagdadban működött Ahmad Mųĥamađ ibn al-Sarakhsinak tulajdonítják, de sajnos nem maradt fenn. Ellenben több kézirat őrzi a Nihäyat al-rutbat fí-talab al hisba (A legmagasabb köztisztség: hogyan szerezhető meg a hisba) címü művet, melyet állítólag egy Abd al Rahman ibn Nasr ibn Abd^allah nevü orvos irt a XII. században. Jelentősek Muhammad ibn Bassäm XIV. századi, Ibn al-Ukhuwwa XIV. századi és Umar ibn Muhammad al-Shämi XVI. századi műve, valamint négy nehezen datálható kézirat a muzulmán Spanyolországból. Az utóbbi években megjelent a kéziratok kritikai kiadása, teljes vagy részleges fordítása.
