Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bánóné Fleischmann Marianna—Zalai Károly: A materia medica hazai egyetemi oktatásának kezdete

A MATERIA MEDICA HAZAI EGYETEMI OKTATÁSÁNAK KEZDETE BÁNÓNÉ FLEISCHMANN MARIANNA — ZALAI KÁROLY Bókaÿ Árpád, az 1896-ban megjelent Högÿes emlékkönyvben a tanszék történetét a következő szavakkal vezette be: „Gyógyszerészeti tanszékkel már a nagyszombati fakultás idejében, tehát az egyetem felállításának kezdetétől fogva el volt látva karunk s azt látjuk, hogy a legtekintélyesebb tanszékek közé tartozott, főleg a régi időkben, midőn különösen a Materia médiçára (gyógyszerisme) rendkívüli súlyt helyezett az or vostudomány.''

1 A Materia medica első tanára Magyarországon Prandt Ádám Ignác volt. Prandt 1739-ben a szerémségi Péterváradon (Petrovaradin) született. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, 1768-ban orvosdoktorrá avatták. 1770-ben kinevezték a nagyszombati egyetem élettan- és gyógyszertan tanárává. 1783/84. tanévtől az élettan külön tanárt kapott, ettől kezdve a kór- és gyógyszertan tanára lett.Ő volt az orvosi kar első dékánja és ezt a tisztet több éven át betöltötte. 1774/75. tanévre rektornak is megválasztották. 1817. július 15-én Pesten halt meg. Doktori értekezésén kívül irodalmi munkája nem jelent meg. (Dissertatio inauguralis medica de vesicantibus. Viennae 1758.)

2 Schultheisz Emil „Schoretics és a belorvos añ tanítása a nagyszombati egyetemen" című tanulmányában a következőket írja: „Míg az európai hírességñ tanárok: Pieñck, Trnka, Winter tudományos és szakirodalmi munkásságát bőven tárgyalja az orvostörténeti irodalom, kitérve — bár jóval kisebb mértékben — tanári tevékenységükre is, Schoretics és Prandt professzori működésének, néhány utaláson kívül semmi irodalma sincs. Ennek magyarázata, hogy egyiküknek sem jelent meg nyomtatásban szakirodalmi műve, nem írtak könyvet, ami további vizsgálatok alapjául szolgálhatott volna."

3 Prandt tanítási metódusára, a gyógyszertannal szemben támasztott akkori követelményekre csak a professzor azon nyilatkozatából következtethetünk, melyet Gilg János orvoskari igazgató felhívására — a többi nagyszombati professzorhoz hasonlóan — közzétett, a Störck-féle támadás visszautasítására: „Én Prandt Ádám Ignácz, a physiológia és a Materia medica tanára, a Boerhaave-féle Institutiok commentárjaiban írottak szerint tanítok, amely rendszer szerint magam hallottam előadni a nagyhírű bécsi egyetemen, mellyel a nagyszombati egyetem azonossá tétetni rendeltetett... A Materia medica-t is magyarázom, amint azt a szerzőnél Crantznál Bécsben hallottam. Végigmegyek a három kis köteten és minden egyes gyógyszerről külön beszélek, s 1 Högÿes E: Emlékkönyv a budapesti királyi magyar tudományegyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 525. 2 Högÿes i. m. 134. 3 Schultheisz E.: Schoretics és a belorvos añ tanítása a nagyszombati egyetemen. Comm. Hist. Artis Med. 57—59 (1971), 59.