Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)
54 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) A NÉPI ÁLLATGYÓGYÁSZATRÓL Alapelveiben a népi állatorvoslás megegyezik az embergyógyítással, mert a gyógyító eljárások mögött hasonló lélektani, történeti, etnológiai tényezők állnak (pl. a beteg állatra éppúgy ráolvasnak, füstölik, szenesvizet készítenek számára — vö. 102—103. kép —, búcsúkor viaszból formált állatalakokat helyeznek el a kegyhely oltáránál). Általában azonban a népi állatgyógyászat sokkal ésszerűbb, s többször veszi igénybe a hathatós drogokat, mint az embergyógyítás. 1 A magyar nép, mint az történetéből közismert, állattenyésztő nép volt, s még a földművelő paraszti háztartások gazdagságának egyik fokmérője is a legutóbbi időkig a nagy állatok (marha, ló) száma volt. Ez a két tényező művelődéstörténetileg kellőképpen megokolja, hogy parasztságunk néha nagyobb gondot fordított állatainak egészségére, mint a saját magáéra. 2 Nagyobb lehetőség volt gyakorlati tapasztalatok szerzésére, sőt a tudatos kísérletezésre is. Különösen áll ez a pásztorokra, akik a legeltetés viszonylag nyugalmasabb óráiban is állandóan figyelték az állatok viselkedését, nem történt-e valami baj. A nyáj őrzője anyagi felelősséget vállalt minden egyes állatért, nagyon fontos volt tehát az, hogy minden pásztor egyben orvosa is tudjon lenni a gondjaira bízott állatoknak. A magyar pásztorok nyelvkincse 3 és tudása sok-sok régi elemét megőrizte a hajdani gyógyító gyakorlatnak. Az elmúlt félszázad néprajzi gyűjtéseiből ily módon pontos és részletes képünk van a magyar népi állatgyógyításiról. Néhány példával szeretnénk hátteret adni a kiállítás azon részének, amely az állatgyógyítást mutatja be, pontosabban azokat a tárgyakat, eszközöket, melyeket a pásztorok és parasztok használtak erre a célra. Gyakori volt a juhászoknál, ha a birka bágyadtnak látszott, hogy eret 1 Vajkai A. 1948. 12. 2 A magyar népi állatgyógyítás irodalmából néhány munka: Balassa I. 1944; Bátky Zs. 1904; Bencze J. 1967; Csermák G. 1949; Katona I. 1958; K. Kovács L. 1936; László Gy. 1941; Sipos I. 1968. 3 K. Kovács L. 1936.
