Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből
Oláh A.: ... Békés megye népének járványtant megfigyeléseiből. .. 269 A XVIII. században már a miazma-nézettel szemben a kontagionista felfogás érvényesül egyre inkább. E szerint a járvány oka a beteg emberi testben keletkező különleges fertőzési kóranyag, mely emberről emberre terjed. Ez az anyag a ragály, vagy contagium. (Egy ideig még keverten a contagio-miasmatikus elmélet is érvényesült.) A bécsi orvosi iskola a XVIII. században már ezt a nézetet vallotta. Első megfogalmazója a XV— XVI. században az olasz Fracastoro. Azonban helyes nézete csak a XVIII. századtól kezdve kezd egyre nagyobb teret hódítani. A XIX—XX. században azután ezt a kontagionista felfogást követte a baktérium-éra. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar népi orvoslás primitív megfogalmazású miazma-tanával is a XVI—XVII. századi orvostudományhoz hasonul. Azonban rejtetten magába foglalja ez a népi miazma-tan az ősi demonologikus felfogást is. Figyelemre méltó továbbá, hogy az eredeztetésmód mennyire összefonódik a nép humorális patalógiájával, éppúgy ahogy — magasabb fokon — Pápai Páriznál is. („Ez a Pestis béli dögösség pedig elsőben is a testben való nedvességbe esik belé.") A fentiekben orvostörténeti, néprajzi és néplélektani tanulságokat állapítottunk meg, de a modern ethnoiatriai kutató szemlélet szerint nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy milyen tanulságot rejt a „népi epidemiológia" a mai orvostudomány szempontjából?! 2 2 (Természetesen annak tudatában tesszük ezt, hogy össze sem hasonlíthatóan eredményesebb az orvostudomány — elsősorban a XIX—XX. századi bakteriológia alapján — fertőző betegségek elleni harca, mint a népi orvoslás ősidőktől máig tartó próbálkozásai.) A leningrádi Tokin állapította meg 1928-ban, hogy a magasabb rendű növények önvédelmi célból baktériumölő anyagokat tartalmaznak, fitoncidákat. Az is kiderült, hogy az összes magasabb rendű növények közül a vöröshagyma és a fokhagyma tartalmazza a leghatékonyabb baktériumölő, fitoncida-anyagot. 2 ? Bjelochvosztov egy kivételével 44 mindenféle therápiás beavatkozással dacoló, idült dysenteríás gyereket gyógyított meg fokhagymából előállított készítménnyel, sativinnel. Scerbak kísérletesen bizonyította, hogy a vöröshagyma fedőleveleinek vizes kivonata a bac. coli és typhi fejlődését gátolja. Továbbá: a vöröshagyma és a fokhagyma leve és illanó fractiója a bact. diphtheriae-t, a dyssnteria, a typhusparatyphus csoport pálcikáit, a staphylococcusokat és a streptococcusokat elpusztítják vagy növekedésükben gátolják. További kísérletek tanúsága szerint legerősebben a vöröshagyma- és a fokhagyma-, valamint a csip2 2 Az 1967-ben megalakult Istituto Italiano di Etnoiatria programja szerint „az Olasz Etnoiatriai Intézet célja... b) a reálisan gyógyító hatásúnak látszó empirikus kezelésmódok (kísérletes) felülvizsgálatát elvégezni, különösen azon drogok tanulmányozását illetőleg, melyeket még nem identifikáltak farmakológiai szempontból." Etnoiatria 1967. (Vol. 1.) 1. számában. 2 3 B. P. Tokin: Phytonzide. Berlin, 1956.
