Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Bálint Sándor: Adalékok a hajdani pestisjárványok magyarországi hiedelemvilágához (Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tisztelete)
Bálint S.: ... A hajdani pestisjárványok .. . hiedelemvilága 239 az egész éjszakát. Járványok idején (1866, 1872) különösen látogatták. Egy angol utazó, Patterson 1866-ban szemtanúja volt a kápolnában végzett könyörgéseknek. „Szegednek van — írja 4 4 — egy katolikus kegyhelye, a Szent Rozália-kápolna. Minthogy aratás ideje volt, a parasztság nem ért rá arra, hogy a vallási szertartásokon a munkaidő alatt vegyen részt. Ezért éjféli körmenetekben indultak a kápolnához, hogy a közbenjárását kérjék. E körmeneteken óriási sokaság vett részt, kimerülten ugyan a napégette mezőkön végzett fárasztó munka után, de mély vallásos érzülettől ihletve." Jellemző, hogy míg — nagyjából szeptember 2—12. között — a szegedi búcsúsok Radnán voltak, addig idehaza minden este ájtatosság volt benne, amelyet itthon maradt énekesasszonyok vezettek. Ez a lelki zarándoklat egyúttal a kápolna búcsúnapjának és az ünnep nyolcadának is időpontja. A szegedi Rozália-kultusz a radnai búcsújárással való összefonódása még az 1708. évi délvidéki nagy pestisjárvány idejében történt, amely Radna szakrális jelentőségét igazában megalapozta. Ismereteink szerint a legelső Rozália-imádság — egyébként az Ave Rosa, sine spina kezdetű himnusz költői fordítása — a Lelki fegyverház c. imádságos könyvben (1693) jelent meg: Tövis nélkül nyílt szép Rosa Mirigyeknek új orvosa. Hercegeknek unokája, Üdvözlégy Szent Rosalia. Christus példáját követted, Világtól ügyed kivötted, Atyád udvarát nem nézted, S ígéretit megvetted. Kősziklák közt nagy Havasban, Ember-rettentő Barlangban, Szolgáltál nagy buzgóságban, Jegyesednek ez világban Szent Angyalok oktatának, Űj módokot mutatának, Mint könyörgésid jussanak, Istenhez s illatozzanak. A Barlang Mennyé változott, Midőn Jesus ott lakozott, Szent Anyjával mulatozott, Veled szemben nyájaskodott. Iliva téged házasságra, A mennyei koronára, Hajlál Jesusnak szavára, S béjutál boldogságára. Tested nem tették sírba, De a kőszikla folyásban Indula s mint koporsóban, Bézárá maga gyomrában. Sok üdők s esztendők után, Tested épen találtatván, Dög ellen nékünk adatván, Áldunk segítséget várván. Hála mennyei Felségnek, Szent Háromság egy Istennek, Ki érdeméért e Szűznek, Végét adgya a mirigynek. Amen/ 1 3 E himnusznak napjainkban néhány széténekelt, mágikussá népiesedett, moldvai csángó változatát sikerült a kutatásnak megörökítenie: Tövis nélkül megnyílt rózsák, mirigyeknek így olvassák hersekeknek onokái: idvezlégy Szent Rozsália! " Patterson J. Arthur: The Magyars. Their country and institutions. I. London 1869, 130. Vö. még Reizner János: Szeged története III, Szeged 1900, 184. 4 3 Gajtkó István: A XVII. század katolikus imádságirodalma. Budapest 1938, 46.
