Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 23 gatta s főleg orvosi tanulmányokat folytatott, majd hazatérve az erdélyi fejedelem udvari orvosa lett. Első műve a Pax animae még a lélek békességéről szólt, de tíz évvel később, az 1690-ben Kolozsvárott kiadott Pax corporis

7 már gyakorlati, orvosi mű. „Az emberi testnek a belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről s azok orvoslásának módjáról való Tracta" — így kezdődik az egész címlapot betöltő cím. ahol a továbbiakban közli, hogy a könyvben szereplő gyógyjavaslatokat „mind élő Tudós Tanítóinak szájokból, mind a régieknek Tudós Írásokból, s'mind pedig maga sok Betegségek közül való Tapasztalásaiból summásan öszveszedett és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra... világosan magyar nyelven kiadott Pápai Páriz Ferenc." Ebből a címből is világosan kitűnik, hogy a fejedelem orvosa a szegény népre is gondolt, amikor javaslatait összeállította. A könyv második, lőcsei kiadásának címében az is benne van, hogy a „Házi Cselédes Gazdáknak és Gazdaasszonyoknak, kik Városokban és Falukon laknak" azoknak ajánlja művét. Pápai Páriz sok úgynevezett „paraszt-orvosságot" közöl, s bár nem hisz az igézésben, de megemlíti, — mint fentebb már idéztük — hogy milyen gyógyerő van a holt ember koponyájában. Ugyanígy keverednek a babonás népi gyógymódok a korabeli orvostudomány „eredményeivel" a már említett erdélyi XVI. századi kéziratos orvosi könyvben, melyet Varjas Béla talált meg Marosvásárhelyt, a Telekitékában. És éppen ez jellemző a lovak gyógyításával foglalkozó könyvre, melyet bizonyos Tseh Márton írt 1656-ban s amelybe csak „megpróbált" orvosságokat vett fel.

8 Ezek a könyvek igen jól példázzák azt a tényt, hogy miként hatott a korabeli orvostudomány és rétegződött rá a régi néphagyományokra. A külföldön beszerzett könyvekbe beleírták az általuk ismert, vagy felismert magyar gyógymódot (9. kép), saját megfigyelésekkel kiegészítették, a köznéppel is közvetlen, mindennapos kapcsolatot tartó diákok, orvosok és papok. S mivel a gyógyító tudás-anyag a köznapi tudatnak egyik leggyakrabban felhasználásra kerülő része a szóbeli (hagyományos—empirikus) és az írásos (nyomtatott—racionális) tudás állandó kölcsönhatásban állt egymással.

9 NÉPI GYÓGYÍTÁS A XIX. SZÁZADBAN A XIX. század első évtizede a magyar népköltészet felfedezésének évtizede — a nép felé fordulás évei ezek — ekkor látnak napvilágot az első tudatos gyűjtésre buzdító felhívások. Mindez összefügg a magyar társa7 Páriz Pápai 1690. 8 Tseh 1656. vö. még Varjas 1943. 9 Szeretnénk itt nyomatékkal hangsúlyozni, hogy amikor a XIX—XX. század népi gyógyászata gyógynövényhasználatának némely XVI—XVIII. századi nyomtatott előzményeire utalunk, akkor ez nem jelenti az ún. „Gesunkenes Kulturgut" elméletének valamiféle felmelegítését.