Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Bálint Sándor: Adalékok a hajdani pestisjárványok magyarországi hiedelemvilágához (Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tisztelete)
?'I236 Comm. Eist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) galmatosságra, mivel Isten akarata és rendelése vala, hanem csakhamar a lecsöpögő vízzel környülvétetett és gyöppel befedeztett nagy követ fölemelvén, mint valami szép világos kristálysírbul fölemelték, és Panormum várasába bévitték vala az elrejtett és már éppen elszáradott szent testet." A járvány a hagyomány szerint azonnal megszűnt. „Aztán pedig mindenütt a kerek ég alatt — folytatja Telek —. ahol keresztény országok vannak, csakhamar elterjedt Szent Rozáliának tisztelete. Szenteltettek az ő tiszteletére egyházak, állíttattak oltárok, képeire függesztettek hálaadó jelek: és közönségesen minden renden lévő hívektől. Oltári áldozatokban, solosmákban és különös ájtatosságokban, mint mirigy ellen Isteniül rendeltetett hathatós erejű Patróna segítségül kezde hivattatni. Oly előmenetellel, hogy ez mái napig is alig találkozott valaki, aki akár mirigyben, akár más testi vagy lelki veszedelmes nyavalyákban Szent Rosaliát méltóképpen tudta segétségül híjni és meg nem hallgattatott. Rajzolták s tisztelték sokan Szent Rosalia képét házokba.n, bízván szorongatásoknak üdéjén az ő esedezésében és íme meg nem csalatkoztak. Jártak egész várasok döghalál üdéjén Szent Rosalia tiszteletére bútsűkot, ajánlottak Istennek oltári áldozatokot és szerencsésen meghallgattattak. Építettek sok helységek Szent Rosalia tiszteletére mezei kápolnákot. Erős fogadással kötelezték magokot esztendőbéli közönséges bultsújárásokra, hogy ezen szent szűznek esedezése által oltalmazza Isten a népet mirigyes döghaláltul, házi nyavalyáktul és más eféle Isten ostorátul. És ímé, ha fogadásokat betéllyesítették, ha az egész nép a felajánlott bultsújárásokot nem hidegen, nem hívságos indulattal, hanem amint kezdették, buzgó ájtatossággal az rendelt kápolnákhoz elkísérte: hanem csak veszedelemnek s döghalálnak idején, hanem szerencsés esztendőkben is. Nemcsak meleg vagy tiszta üdőben, hanem mostoha levegőégnek alkalmatlanságában is felajánlott ájtatosságot elvégezték: tapasztalható képpen megvigasztaltattak." Rozália tiszteletét nyilván Eszterházy Pál nádor plántálta Grácon át hazánkba, amikor a Fraknó vára mellett húzódó hegység legmagasabb csúcsára építtetett Rozáliának szentelt kápolnát (1666). Később aztán az egész hegységet szentünkről nevezeték el. A kápolna a nyugat-magyarországi Rozália-kultusz szíve. 4 1 A Fraknóban telepített szerviták a kolostor alapítójának, Eszterházy Pálnak rendelkezése értelmében mai napig kötelesek Szent György és Szent Mihály napja között minden vasárnap a kápolnában isteni szolgálatot tartani, 4 1 Értékes, szép feldolgozás Eszterházy Pál alapításáról, a fraknói Rozália-kultuszról Rittsteuer, Josef: Rosalienkult im Burgenland. Burgenländische Heimatblätter 1954, 102. Rozália tisztelete a Habsburg-birodalomban először 1633ban, Grácban bukkan föl: jezsuiták hozták az alvó Rozália egyik képét közvetlenül Itáliából a stájer fővárosba. Kretzenbacher, Leopold: Heimat im Volksbarock. Klagenfurt 1961, 47. Eszterházy Pál egyébként 1646-ban gráci jezsuita diák volt.
