Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 21 gadhoz, reggel borral három gömböt. Végy magadhoz folyékony orvosságként gyömbért és pontuszi gyökeret, hashajtónak."

5 Ez a fogalmazás — bármerre is vezessenek európai párhuzamai — megdöbbentően hasonlít a XVI—XVIII. századokban megjelent orvosi füvészkönyvek, majd a XIX—XX. századi nemesi és paraszti feljegyzésekhez. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az érvágás (és köpölyözés) hazánkban is a jelentősebb foglalkozásokhoz tartozott — elmondható, hogy a középkor századaiban (a honfoglalás utáni századokban!) nem vált el túlságosan sem technikájában, sem a felhasznált anyagok tekintetében az ún. hivatalos orvostudomány és a népi gyógyítás. Még fontosabb azt hangsúlyozni, hogy az emberek gondolkodásában ekkor még nem vált külön a betegségek eredetére, felismerésére és gyógyítására vonatkozó tudásanyag. A gyógyító tudás, azt mondhatjuk, közös volt — jó példát hoz erre a következő adat. Az árpádházi királyi családból származó Szent Margitról jegyezték fel, hogy rendszeresen gj'ógyított, s egy alkalommal a beteg nyakát tehénganéjjal kötözte be.

G Recens gyűjtésekből tudjuk, hogy a nyakon fakadó gennyes kelések orvoslására használják az állati ürüléket. A népi empíria tehát szinte változatlanul fenn tudott maradni — ez az adat is mutatja — több évszázadon keresztül. AZ ORVOSI TUDOMÁNY ÉS A KÖZNÉP A XV—XVIII. SZÁZADBAN A középkori orvostudomány eredményeit a különböző európai egyetemeken sajátíthatták el a magyar diákok. A népi gyógyítás története nem választható el ezekben a századokban a hivatalos orvosi gyakorlattól, ezért meg kell emlékezni a külföldi egyetemek magyar diákjairól, akiknek közvetítésével az európai orvostudomány eredményei eljutottak hazánkba. Sok magyar diák tanult már ezekben a századokban is a nagyhírű észak-itáliai egyetemeken,

1 így például a bolognai archigimnasiumban, (ahol a XV. század hatvanas és hetvenes éveiben négy magyar diákból lett professzor tanított), vagy az orvosképzésről híres Padovában, melynek egyeteme három magyart is számon tart leghíresebb diákjai között (Janus Pannonius, Báthory István és Zsámboki János)

2. Német, svájci, holland, sőt angliai egyetemek rektorai lettek magyar diákokból. A németországi Wittenbergben — mint annyi más egyetemi városban — a diákok nemzetek szerint tömörültek, együtt laktak, tanultak, segítették egymást. Csak a XVI. század folyamán több mint ezer magyar diák szerzett diplomát 5 Vida T. 1973. 60. pp. 6 vö. Boldog Margit legendája, in: Nyelvemléktár. VIII. kötet. 17. pp. Bp. 1879. 1 Veress 1941. 2 vö. Bugyi 1(967.