Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 19 A jelképes trepanációt az egyén életében végezték el, és csak a külső csontfelületből távolítottak el egy darabot, tehát a koponyaüreget nem nyitották meg. A sebészeti trepanáció során gyógyító célzattal nyitották meg a koponyaüreget. A kultikus koponyalékelést az egyén halála után végezték el, s a kiemelt koponyacsont-darabot amulettként használták.

2 Nem célunk ismertetni a lékelésfajták antropológiai, régészeti és történeti jelentőségét, csak a népi gyógyászattal kapcsolatos kérdésekre térünk ki néhány sorban. Igen ősi, mágikus hit maradványa az embercsont, különösen a koponya gyógyító ereje, hiszen még az európai tudományos szinten álló Pápai Páriz Ferenc is így ír: „Tsuda erő vagyan a' meghóltt ember koponyájában.. ."

3 Azt tartották, hogy a halott ember ereje, vitalitása a porrátört koponyacsont megevése útján magukévá tehető. Ennek a hiedelemnek az emléke még a huszadik században is megtalálható volt az ország észak-keleti részében.

4 Nyelvünk — az „agyafúrt" szóban, bár némileg megváltozott jelentéssel — őrzi a koponyalékelés gyakorlatának emlékét.

5 A kultikus jellegű és célú koponyalékeléssel szemben a sebészeti trepanáció bizonyos betegségek művi úton végzett gyógyítása érdekében történt. A magyar nyelvterületen a trepanáció gyakorlata a XII. században megszűnt, vagyis egybeesik a kereszténység megerősödésével.

6 A természeti népek körében azonban nyomon követhető napjainkig.

7 A koponyalékelés ismert és gyakorolt gyógymód volt a magyar népi állatgyógyászatban egészen napjainkig. A népi állatgyógyászat területén számos olyan eljárást, gyógymódot, gyógyszert ismerünk, melyek a korábbi embergyógyítás gyakorlatához tartoztak, s most annak maradványaként élnek tovább. A magyar pásztorok a juh kergeségét gyógyították (98. kép) koponyalékeléssel — legtöbbször sikerrel.

8 Az eddigi szakirodalom adatai arra engednek következtetni, hogy a koponyalékelés elsősorban kultikus-mágikus eredetű, s csak másodlagosan alkalmazták meghatározott betegségek gyógyítására. A KÖZÉPKORI NÉPI ORVOSLÁS EMLÉKEI Nehéz helyzetben van a kutató, amikor a kora középkori adatok alapján mondania kell valamit a korabeli népi gyógyításról, hiszen az írásos feljegyzések igen szűkszavúak, legfeljebb néhány királyunk betegségét, ha2 Nemeskéri—Éry—Kralovánszky, 1960. 3. 3 Pápai Páriz 1701, 290. 4 Csiszár 1965. A. és 1965. B. 5 Pais 1914. 414—417.; Bárczi 1963. 261—262. 6 Nemeskéri—Éry—Kralovánszky, i960. 7 A természeti népek trepanációs tevékenységéről, lásd: Hovarka—

Kronfeld, 1900. II: 444—462. 8 Csermák, 1949. 261., valamint Nagy 1968. 103; Tálasi 1939. 98.