Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Lükő Gábor: Anya- és csecsemőóvó képek a régi magyar szekrényeken

Lükö G.: Anya- és csecsemőóvó képek ... 193 A sátoros ágy, ha védelmet nem is nyújtott, de megnyugtató hatásával némileg fokozta az anya ellenálló és regeneráló képességét. Ábrázolása mindenesetre indokolt a szekrények fent ismertetett témakörében. Mégis ritkábban fordul elő itt (hét esetben), mint más, a hajdani medvekultuszból származó képek társaságában. Ezek a medveábrázolások szintén a szülés megkönnyítésére szolgáltak, de itt mellőznöm kell bemutatásukat, mert az absztrakt geometrikus állatképek és mitikus eredetű jelentésük csak az uralvidéki és szibériai ábrázolások és mítoszok segítségével ismerhetők fel, ezek bemutatása pedig nem fér bele ennek a tanulmánynak kereteibe. Az itt bemutatott „sátoros-ágy" motívumához azt is tudnunk kell, hogy legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok (manszik) különálló kunyhóba telepítették a menstruáló és szülő asszonyokat. Ott kellett tartózkodniok „tisztulásuk Ideje" alatt, s az újszülött természetesen szintén ott volt anyja mellett a mány kvól-ban, a „kis ház"-ban (Munkácsi IV/1. 415. Kannisto 20—22. Rombandjejewa). Hasonló szokásuk lehetett a sátorlakó török népeknek is. A magyar szekrényeken ábrázolt „sátoros-ágy" félkör, alakja a török és mongol népek jurtájára emlékeztet. Ilyen sátrakat használhatott a magyarság a X—XII. században, a később beköltözött kunok pedig még a XIII—XIV. században is. A magyar szekrények most tárgyalt ábrázolásának legközelebbi rokonát egy minuszinszki sziklarajzon találtam meg, melyet egy finn régész, Aspelin, közel száz éve publikált. Az anya itt is egy félköríves sátor alatt áll, szétvetett lábakkal. Kétoldalt egy-egy gyermek áll a combjain. Az anyjuk átölelve tartja őket (lásd a 25/1. képen). A sziklarajzról alább még szót kell váltanunk. Itt csak azért említem, mert ez segített a magyar ábrázolások jelentésének felismerésében s talán olvasóimnak is megkönynyíti a fenti értelmezés elfogadását. A szoptató anya fentebb ismertetett ábrázolásai különben szintén közeli rokonai ennek a sziklarajznak, csupán a sátor hiányzik róluk. Leginkább egy szécsényi szekrény ábrázolása hasonlít rá, melyet a 3. kép 6. száma alatt mutattam be. Igen fontos tanulságokat rejtő motívuma szekrényeinknek a körvonalba írt álló (kereszt is. Viszonylag ritkán fordul elő, mindössze 9 magyar és egy szlovák szekrényen ismerem, de ezek többsége (8 db s közte a szlovák is) délalföldi származású. Somogyban és Zalában hímestojásokra is festették ezt a motívumot és „dobköteles"-nek nevezték Malonyay (lásd 3 3. kép 1—2.) és Gönczi Ferenc (Göcsej... 1914. 248. 1.) híradása szerint. Ebből arra következtethetünk, hogy a szekrények azonos motívuma is hasonló nevet viselt. A „dobköteles" minta alakja és neve a szibériai népek sámándobjára emlékeztet, illetve ennek egyik széles körben elterjedt formájára. Ennek a dobnak belső oldalán zsinórokat feszítettek ki, melyek derékszögben keresztezik egymást, illetve itt egy fémkarikába vannak belefűzve. A zsinórok és a karika a magyar hímestojások „dobköteles" mintájával azonos képet mutat. Ezeket a zsinórokat markolja meg a sámán, félkezével, mikor használni