Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

VIII. JENNER ÉS A HIMLŐOLTÁS Az emberiséget pusztító járványok közül a legveszedelmesebb a himlő volt. Elterjedettségére megdöbbentő statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre, de inkább az 1776-ban kelt londoni körözvényt említjük, amelyben a bűnöző ismertetőjele a „nem himlőhelyes". Ellenszerként „a keserű könny tsepeken kívül más hatásos szert valójában nem esmért Európa" - írta Váradi Sámuel 1802-ben. Állítólag Kínában már a XI. században ismerték a variolizáció egyes formáit: pl. a porrá zúzott himlőpörköt befújták az egészséges gyermek orrába. Az afrikai rabszolgakereskedők is hasonló módszerekkel védték „árujuk" egészségét és - nők esetében - a szépséget. A XIII. század elején vált ismertté Európában az egyenes fertőzési módszer. Bár veszélyes formában, de enyhe lefolyást és védettséget biztosított a betegeknek. 1713 és 1716 között a londoni Royal Societyban Emmanuel Timoni és Giacomo Pylarini ismertetik a „konstantinápolyi" módszert; eredmény nélkül. Az első magyar variolizációs adat 1717-ből származik Raymann Adámjános\.ó\ (1690-1771), Eperjes város physicusától. („Görög-örmény kereskedőktől eltanult eljárással beoltotta..." stb.) Ez az eljárás Angliában csak 1722-ben nyert polgárjogot, amikor Lady Mary Wortley Montague-nak (1689-1762), a konstantinápolyi angol követ feleségének ajánlatára beoltották a királyi hercegeket. A variolizáció kétes értékű védekezésnek bizonyult, mert nem adott teljes immunitást, és egyúttal más veszélyes betegségeket, így a szifiliszt is, könnyen átvihette egyik emberről a másikra. A probléma végleges és veszélytelen megoldása Hunter tanítványának, Edward Jennernek (1749-1823) sikerült. Hosszú évek tapasztalatai és kísérletei alapján bebizonyította, hogy a tehénhimlővel (variolae vaccina) fertőzöttek teljes védelmet kaptak a feketehimlővel szemben. Jenner jelentést írt a Royal Societynak felfedezéséről, de a tudóstársaságot nem sikerült megnyernie. Az értetlenség ellenére konokul folytatta kísérleteit, és egyre jobb eredményeket ért el velük. 1798-ban 75 oldalas könyvet adott ki, amelyben 23 esetet ismertetett. Még újabb két könyvet - 1799-ben és 1800-ban - írt kutatásainak eredményeiről, és ezekkel igyekezett meggyőzni a vakcina ellenzőit. Jenner kutatásainak és kitartásának köszönhető a vakcináció győzelme. A himlőoltás magyarországi bevezetője Bene Ferenc (1775-1858) egyetemi tanár volt, aki 1802-ben írt munkájában 43 magyar orvost említ, akik már korábban kísérleteztek a Jenner-féle himlőoltással. A kor másik kiváló magyar orvosa, Lenhossék Mihály (1773-1858), pedig mint országos főorvos javaslatot tett a himlőoltás kötelező bevezetésére. Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar orvosi kar már a kezdeti időkben felismerte a vakcináció jelentőségét, és azonnal alkalmazta is. A tárlóban Váradi Sámuel A tehénhimlő avagy a vaktzina című könyve lát-