Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

című munkájában elsőnek javasolta, hogy a himlőoltáshoz hasonlóan a pestist is oltással kíséreljék megelőzni. A múzeum képzőművészeti alkotásai közül kimagaslik Balthasar van den Bossche (1681-1715) olajfestménye (48 X 60,3 cm), amely egy sebész rendelőjét ábrázolja. Az eredeti kézjegy szerint 1707-ben - valószínűleg Antwerpenben festette a mester ezt a képet, amely flastromlevételt jelenít meg. A korábbi holland életképeken megszületett, mítosz nélküli emberábrázolás ez a bensőséges kép, ahol a szereplők - a sebész, a flastromot melegítő segéd, a szenvedő paciens és az őket csodálkozással vegyes rémülettel bámuló asszonyok - a reális élet egy köznapi pillanatában olvadnak össze művészi egységgé. A meleg színek sötét tónusában tartott kép mégsem komor, inkább csak tárgyilagos. A Franciaországban kialakult, túlfinomult, arisztokratikus rokokó stílusban készült Johann Christian Fiedler (1697-1765) német festő uroszkópiát (vizeletvizsgálat) ábrázoló, rézlemezre festett olajképe Az orvos (41,5x31,5 cm). Az előkelő hölgy bársony fotelben ülve segélyt kérőén néz az orvosra, aki jobbjában körte alakú vizeletvizsgáló üveget tart, míg bal kezével a beteg pulzusát tapintja. A bravúros technikával megfestett enteriőrből kiemelkedik a finom rajzossággal megmunkált asztalon álló teáskészlet. A függöny, a terítő és a viselt ruhaanyagok textúrájának megjelenítése elomlóan könnyed. Figyelemre méltó ellentétet mutat az alakok ünnepélyes, kissé modoros ábrázolásával szemben a falon függő - az alkotót megörökítő - arckép bensőséges és realisztikus megfogalmazása. (VIII. kép) Az orvosi gyakorlat mindmáig elengedhetetlen kelléke a beteglátogató orvos műszereit és a gyors beavatkozáshoz szükséges gyógyszereket tartalmazó táska, illetve ládikó. A múzeum tulajdonában levők közül külön vitrinben helyeztük el a legszebbet. Az osztrák későbarokk - az úgynevezett Mária Terézia-stílus jegyeit magán viselő faládikó iparművészeti szempontból is értékes darab. A domború tető elő-és hátlapja gazdag kivitelű intarzia. Oldallapjain ívelt, fonatos díszítésű, felhajtható aranyozott fogantyú van. A ládikó beosztása emeletes. Fent 31 részre osztott, rekeszes. A rekeszekben ónkupakos, fehér, csiszolt, tulipánmintás üvegcsék, lent - a titkos fiókban - hat darab henger alakú óntégely között szabad hely van a műszerek részére. Az üvegek finom rajzú csiszolása, az igényes famegmunkálás és a praktikus elrendezés arra enged következtetni, hogy megrendelője nemcsak a szépet, hanem a hivatását is szerető orvos lehetett. 3. A népi gyógyászat A felvilágosodás alatt a természettudományok forradalmi átalakuláson mentek át. Az eredmények bármilyen nagy horderejűek voltak is, hatásuk csak egy kis művelt rétegnél érvényesült, és csak lassan váltak az emberiség közkincsévé.