Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

6. Gyógyszerészeti emlékek a XVII. századtól a XVIII. század közepéig Kettős világítású modern tagolású térrácson kaptak helyet a gyógyszerészet emlékei a XVII. századtól a XVIII. század közepéig. (30. ábra) Először egy színes térkép vonja magára a figyelmet, amely az 1750 előtt alapított és a XIX. században még működött magyarországi patikák földrajzi elhelyezkedéséről ad világos képet. Jellemző a török megszállás következtében megritkult Alföld szegényes egészségügyi ellátottsága. Utána az európai fajansz patikaedényművészet keresztmetszetét láthatja a néző. Természetesen itt is az olasz edényzet dominál: római, urbinói, pesarói (31. ábra), savonai, castelli, szicíliai, liguriai stb. darabokat állítottunk ki. (VII. kép) De látható itt spanyol (Talavera), német (D. S. monogramos ritka hamburgi), németalföldi, francia (Moustiers) legkülönbözőbb formájú patikaedény. A fa- és üvegedényzet jobbára magyar. A keretes elrendezés módot adott arra, hogy kihangsúlyozzuk a kevésbé látványos, de a gyógyszerkészítéshez elengedhetetlenül szükséges laboratóriumi edények és eszközök bemutatását. Teljes korabeli asztali desztillálóberendezés üvegből (gömblombik, csőrös desztillálósisak és felfogóedény) vasállványon, mellette az időmérő homokóra, valamint réz asztrológiai naptár. (32. ábra) A kézimérlegek egy részén megtalálható a XVIII. század második felében használatos osztrák hitelesítési jegy; mellettük az osztrák orvosi súlyrendszer mértékegységei (1 font=420 g=24 lat stb.). (33. ábra) A magyar készítményű laboratóriumi eszközök között (lombik, retorta, desztillálósisak) ott találjuk a pipetta ősét, a kis füles „lopót". (34. ábra) A bronzpor és a lyukasztott szűrőkanalak között durva és finom kézimérlegek. Egyikük tokjában jól látható a „marok" (manipulum), a szárazanyag-űrmértékegység mérőhengere. Az 1690-ben alapított mosonmagyaróvári „Segítő Máriá"-ról elnevezett patikában használták az érdekes formai megoldású, faállványra függesztett táramérleget. A két fiókos talpazatból emelkedik ki az egyedi kiképzésű csúcsos fagula, ehhez erősítették azt az állatfejet, amely a mérleg két karját tartja. A tányértartó rudak lekapcsolhatok, és egybe vannak építve a tányérokkal. A maga nemében, ellentmondásaival együtt is, a múzeum egyik legértékesebb műtárgya. (35. ábra) Olasz metszet, korabeli oklevél, nagy méretű savtartó edény, fa- és rézmozsár, délnémet sómázas gyógyvíztartók teszik változatossá a hatást, amelyben a modern megjelenítés harmonikus egységbe olvad a régmúlt idők megmaradt emlékeivel. A sarokban delfinfüles bronz patikamozsár. Kalligrafált betűs vésett felirata: „ANSPACHISCHE HOF: APOTHECKE" alatta „A(nno). 1785". Közel a talpperemhez a tulajdonos neve: „I. E. BRUCKNER H. (of) APOTHECKER". A barokk laboratóriumi mérleg a XVIII. századból, Szombathelyről való. Csavart bronzoszlopon áll, két egyenlő hosszúságú karján láncon függő nagy