Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

III. AZ ÖNÁLLÓ GYÓGYSZERÉSZET KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI-XVIII. SZÁZADBAN A gyógyszerészet önállósulásának időpontját európai viszonylatban csak önkényesen lehetne meghatározni. Hosszú folyamat ez, amelyben szerepet játszottak mindazok a tényezők, amelyek a gyógyító tevékenységet - az orvoslást elválasztották a gyógyszerkészítéstől; azok a kereskedelmi szempontok, amelyek következtében a „patikaboltok" árukészlete leszűkült a gyógyszerekre, és legfőképpen a gyógyszerészoktatás terén bevezetett reformok: a megyei fizikus előtt tett vizsgától az egyetemi képesítésig. Szervesen illeszkedik ebbe a folyamatba a földrajzi felfedezések következtében beáramló új gyógyszerek meghonosodása. A gyógyszerkincs további bővülését hozta Paracelsus munkássága, aki a „betegségek gyógykezelését kémiai alapokra fektette". Új eszközök, készülékek bevezetésével a gyógyszerészi technológia a fejlődés útjára lépett. A „hermetikus tudomány"-t, az alkímiát a iatrokémia váltotta fel. A XVIII. század természettudományos forradalma új távlatokat nyitott a tudományok történetében. Az álmokból és vágyakból született megalapozatlan célokra való törekvések - aranycsinálás, Bölcsek Köve stb. - helyett a tudományos célokra törő kutatás került előtérbe. A sok kuruzsló, sarlatán és kontár épp kétes híre következtében mindinkább a társadalom szélére szorult. Ezzel szemben a szakképzett gyógyszerész a kor színvonalán álló tudásával szerzett érdemei alapján játszott jelentős szerepet a közösség életében. A patikusoknak gazdasági érdekük fűződött ahhoz, hogy patikájukat és laboratóriumukat igényesen rendezzék be. Hivatalos rendelkezések jelentek meg, amelyek előírták a mázas edények és az üveg használatát. Magyarország fejlődése a XVI. és XVII. században elmaradt az európai színvonaltól. A másfél százados török uralom (1686-ig, Buda visszafoglalásáig), az osztrák elnyomás, az ország három részre való feldaraboltsága, az ellenreformáció, az ennek következtében jelentkező megosztottság és széthúzás, a létbizonytalanság arra kényszerítette a haza legkiválóbb tudós férfiait, hogy külföldön keressenek érvényesülési lehetőséget. Mindez a gyógyszerészetben is megmutatkozott. Kevés volt a gyógyszertár - a török megszállta területeken ami volt, az is elpusztult -, és képzett gyógyszerész sem volt elegendő. Kedvezőbb helyzetet csak a XVIII. század hozott. i. A gyógyszerészeti eszközök fejlődése Egy álló és a hozzá csatlakozó fekvő vitrinben mutatjuk be a gyakorló gyógyszerészet laboratóriumi eszközeinek vegyes anyagát. (21. ábra) Ezek az iparművészetileg is értékes tárgyak nagyrészt a méréssel (mérlegek, súlyok, latok)