Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

ben, akiknek nagy része azt vallotta: „Inkább tévedni Galenusszal, mint elismerni Harvey igazságát." Harvey a támadásokkal szemben nem védekezett. Alapvető igazságot feltáró műve nem szorult magyarázatra, önmagáért szólt, és kivívta az elismerést. Harvey gondolkodására jellemző híres megállapítása: „A kérdés jól fogalmazott feltevése már maga nagy lépés azon az úton, amely a helyes válaszhoz vezet." Kiállításunkon nagy színes grafika mutatja be felfedezését arcképének és aláírásának felnagyított fotójával. Kis vitrinben helyeztük el diplomájának facsimile másolatát, és másik híres könyvének, az Exercitationes de Generatione Animalium címűnek (Amszterdam, 1662) egyik eredeti példányát. c) A mikroszkóp felfedezése és az orvosi elmélet Anton van Leeuwenhoek (1632-1723) németalföldi természettudós szerkesztette meg az első mikroszkópot, és ezzel elindította a test szabad szemmel nem látható világának feltárását. Ez a felfedezés napjainkig ható távlatokat nyitott meg a gyakorlati kutatás számára. Egyik érdekes eredménye Marcello Malpighi (1628-1694) 1661-ben közreadott munkájában jelentkezett. Ebben Harvey aki nem használt mikroszkópot - vérkeringéstanának hiányosságát, az artériák és vénák összeköttetését a hajszálerek felfedezésével teljessé tette. Leeuwenhoek nem volt tudományosan képzett férfiú, de mint kutató végtelenül türelmes, és kitartó, remek lencsecsiszoló. Maga készítette mikroszkópjait. Felfedezései sokfélék és nem összefüggőek. Orvosi szempontból bizonyára a legfontosabb, hogy már 1683-ban leírta és lerajzolta az első emberlátta mikroorganizmust. A XVI. és XVII. század orvosi elméletének kettős arculata volt. Az egyiket a klasszikus múlthoz ragaszkodók, az új felfedezéseket nehezen magukévá tevők képviselték. Számra ezek voltak többen, de az új eredmények térhódítása következtében egyre jobban lemorzsolódtak. Míg a másik: a klasszikusokat mindenestől elvető, számban és tudományos súlyban egyre növekvő, a természettudományok eredményeit az orvoslásban is érvényesíteni akaró „modern" felfedezésekkel lépést tartó elit. A korabeli könyvkiadás jól tükrözte ezt a kettősséget. Változatlanul megjelentették az örökérvényűnek hitt klasszikusokat, legjobb esetben kommentárokkal kísérve. Többek között bemutatjuk Hippokratész Opera omnia című 1558-as bázeli kiadását, Galenus Librorum sexta című munkájának 1597-es kiadását. A másik „táborból" meg kell említeni Thomas Sydenhamet (1624-1689), „az angol Hippokratészt", akinek ugyan nem voltak látványos felfedezései, egyetemen sem tanított, mégis az általa a betegágy mellett folytatott gyakorlat oly nagy hatással volt kortársaira és az utókorra, hogy napjainkig őt tartják a modern klinikai gyógyítás megalapítójának. A kiállított könyvek közül külön