A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

6. Bal Jeromos, Dr. Förster Jenő, Kau fmann Aurél: Hain Gáspár lőcsei krónikája, Lőcse 1910—1913. 12. 1. Ezután röviden: Hain. 7. Farlati: Illyricum Sacrum, 131. 1. Fejér: Codex DiplomáŲçųs IX/7. kötet, 72. 1. 8. Országos Levéltár, Dé. 4055. Kiadva: Anjou-kori Okmánytár V. kötet, 289. 1. — Diplomáciai Emlékek az Anjou-korból. II. kötet 370. 1. 9. Buda 1437. évi lakosságát Salamon Ferenczel szemben Tagányi Károly 22 585 főre becsülte, úgyhogy minden szobára két-két, s minden kamrára három-három (!!) lakost számított. Ámde ezek szerint Buda ekkor annyira zsúfolt lehetett, hogy ide zsinatolni a király senkit sem hívhatott volna meg. A német Jastrów Ignác statisztikus szerint (Die Volkszahl der deutscher Städte am Ende des Mittelalters und zu Beginn der Neuzeit, Berlin 1886) a nagy német városokban, mint Nürnberg, Strassburg, Danzig stb. körülbelül 20 000, Bázelben, Frankfurtban 10—15 000 ember lakhatott. Kizárt dolog tehát, hogy Budának, ahol sok, vidéki várakban lakó és Budán ritkán megforduló úrnak is volt háza, 1360-ban vagy később 20 000 felüli lakossága lett volna akkor, amidőn Fényes szerint Budának még 1850-ben is az öt külvárossal együtt csak 35 000 lakosa volt. Egyébként lásd Buda város lakosainak középkori számáról id. Ková s Ferencz fejtegetését a Magyar-Zsidó Oklevéltár, Budapest 1938. IV. kötetében a'XXXIII. oldalon. 1360. február 27-én Ursio velencei követ ezeket írja: „Et in veritate magna mortalitas fuit et presencialiter sed in Hungaria, et specialiter Bude et Vicegrado, et sicut fertur, ibidem sut mortui ultra XVI. millia personarum" stb. Diplomáciai emlékek az Anjou-korból II. kötet, 548. 1. Ováry: A magyar tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevél másolatai. Budapest, 1890. I. füzet, 51. 1. Századok 1887. évf. 56—57.1. Fényes: Magyarország geográfiái szótára, Pest 1851. I. kötet, 171. 1. 96