A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

át a Batthyányak körül több, mint félszáz orvost és gyógyszerészt látunk foglalatoskodni. Itt-ott találkozunk török orvossal vagy pedig nemcsak ember-, de állatorvosnőkkel is. A XVII. században pl. egy gráci orvosnő szolgálatait veszik igénybe. A Batthyányak uradalmaik székhelyein saját gyógyszertárakat is tartottak fenn, és saját gyógyszereik vannak. Ennek ellenére Bécsből, Bécsújhelyből is temérdek gyógyszert hozatnak és ezek számlái ma is megvannak. Saját személyük és személyzetük, továbbá saját gyógyszertáraik ellátására megfelelő felszereléssel „vízégető" személyzetet és fűszedőasszonyokat is alkalmaztak. Ugyancsak bőven voltak borbélyaik is, mert hiszen pl. Batthyány I. Ádám minduntalan köpölyözteti magát. A nagyszabású egészségügyi apparátus ellenére a XVII. században megtörténik nemegyszer, hogy súlyosabb esetekben Bécsből, főleg az udvari orvosokat és borbélyokat hozatják el és szabályszerű konzíliumokat tartanak. Borbélyok és bábák nemcsak az uradalmi központokban, hanem a nagyobb helységekben is működtek. A XVII. században a borbélyiparral foglalkozók voltak természetesen legjobban a pestisnek kitéve, és pl. 1645-ben a pestis Körmenden az összes borbélyokat kipusztította annyira, hogy csak egyetlen egy maradt közülük életben. Nem csoda, ha az emberek a pestistől és haláltól mód felett irtóztak, ezért írja Keglevics Péter 1644-ben Batthyány Ádámnak, hogy „Inkább akarnám łörök ųenné feiemet tisztességesen, hogi sem oli deög halállal meg halnék". Mielőtt mondanivalóinkat befejeznénk, talán hasznára lehetnénk a jövő pestissel foglalkozó történetkutatóknak, ha felhívjuk figyelmüket arra az óriási anyagra, amely a XVIII. századi pestisekre vonatkozik. Az anyag zöme az Országos Levéltárban van. Ennek kancelláriai osztályában pl. az 1738 —1748. évi pestisre vonatkozólag 15 Fasuiculus Pestilentiáliát találunk, a ragállyal foglalkozó rendeletekkel és jelentésekkel. Ugyanitt a helytartótanácsi osztályban az 1736—1756 közti időből 9 „fasciculus acta pestilentiae", az 1738—1743. évi budai 93