A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

íme tehát az okok, amelyek miatt nálunk az orvostörténeti anyaggyűjtés stb. az utolsó fél században nagy előhaladást nem tehetet. Indokolt is volt tehát Győry azon panasza, hogy „Minden művelt nemzełnek meg van már a maga hiteles, az eredeti adatok alapján készült orvosi történelme. Nekünk magyaroknak még nincs meg. Erkölcsi kötelességünk parancsolja, hogy ez minnél előbb elkészüljön." Ámde hiába agitált ez irányban Győry, mert arra, hogy a magyarországi levéltárakat ebből a szempontból rendszeresen átkutassák és a vonatkozó történelmi anyagot kiemeljék és feldolgozzák, akkor fedezet nem volt. Ha mármost az eddig összegyűjtött orvoslástörténeti anyagot proveniencia szempontjából vizsgálat alá vennénk, hova hamarabb rájönnénk, hogy a kutatók pl. a nagyhírű és hatalmas körmendi Batthyány-levéltárból eddig igen kevés, majdnem a semmivel egyenlő orvostörténeti adatot hoztak napvilágra (5). A Körmendi Levéltárral kapcsolatban a magyar orvostörténet egyik kiváló művelője, néhai Magyary-Kossa Gyula négy kötetes nagy orvostörténelmi művében a következőket írja: „Régi orvosaink társadalmi helyzetéről, kezelésük módjáról stb. legjobb felvilágosítást nyújtanak a missilis levelek(Mi ehhez hozzátehetjük, hogy nemcsak erre, de a népbetegségekre, s általában a gyógyászat hazai múltjára vonatkozólag a „missilis" levelek tömege szinte kimeríthetetlen kincses bányát képez.) ,,Teljesen kiaknázatlan terület — írja Magyary-Kossa — a jövendő kutatóknak! Hogy csak a körmendi levéltárat említsem, ahol a missilisek roppant tömege található. Óriási számban (?) vannak itt olyan levélcsomók, amelyeket nemcsak hogy nem dolgoztak fel, hanem eddig még nem is látták, soha fel nem bontották 400 év óta. — Csak magának az 1570-ben elhalt Batthyány Kristófnak levelezése mintegy 10—12 000 levélből áll." A fenti „óriási szám", bár jóhiszemű, de erőteljes túlzás, inert Takáts Sándor vagy 50—60, e sorok írója pedig, aki éveken át foglalkozott a Körmendi Levéltárral, még vagy 20—30 olyan levelet talált, amelyet Batthyány Ádám, úgy látszik, vagy elfelejtett, vagy pedig nem akart felbontani, „levélcsomokról" azonban szó sem lehet.Túlzás az is hogy a hipochonder Batthyány Kristóf levelezése 10—12 000 darab lenne. Lehet, hogy valamikor 7