A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

5-edleut und đwo vil Knecht zu ¡uess und ross gestorben und noch krangk, auch täglich erkrangken". Szeretné is táborát valami más helyre áthelyezni, azonba sajnos ,,do ist liberal Sterb". És midőn a magyarok a török ellen e császári sereg segítségét kérik és Ricsán a magyar királyi tanáccsal ez ügyben tárgyal, egyben jelenti Bécsnek, hogy amennyiben a török elleni hadjárat mellett döntenének, nem hiszi, hogy ezer egészséges embert ki tudnak állítani, „solchermas regiert die Krankheit der Pestilentz under diesem Kriegsfolgk." (21). Áttekintve immáron a középkor pestissel szaturált időszakait, nem csoda, ha 1469. január 18-án Kolozsvárról Florenczi Olasz Ferenc („Franciscus Italicus de Florentia") és felesége Margit, Miklós mester nagyszebeni aranyművesnek írt levelükben a többi közt megemlítik, hogy Kolozsvárott nincs pestis, hanem itt az emberek az öregség mián halnak meg, ami bizony a középkor ragályoktól viharzó éveiben nem minden embernek adatott meg (22). A letűnő középkorral a pestis-epidémia veszedelme korántsem szűnt meg, sőt mintha a vész időnként még a középkori pusztításoknál is gyakrabban és erőteljesebben lépett volna föl. Nincs kizárva, hogy ezt az ozmánság terhére kell írnunk, mert ezek a XVI—XVII. században, abban a reánk nézve kellemetlen előnyben voltak, hogy bármikor annyi pestishullámot zúdíthattak reánk, amennyit csak akartak. VII. Kelemen pápa 1528 nyarán (augusztus 30) Viterbóból Szapolyai János királynak azt írja, hogy Itáliában nagy a szárazság, ámde ez nem elég, mert olasz földön háború és pestis is pusztít mindenütt, s ezzel is számolni kell (23). Ez az olaszországi pestis eljutott hozzánk is, mert 1529. január 11-én Budán kelt levelében Tamás egri püspök Oláh Miklós királyi titkárnak azt írja, hogy: „Hic praeter molestissimas animi çuras điám pestis contagione perieų ųm est." Es eljutott ez a veszedelem föl, egészen Eperjes városáig, mert a város levéltárában levő, és a kiadások feljegyzéséről szóló oklevélben azt olvassuk, hogy valaki egy Ozsváld nevű és pestisben (morbo epidémiae) elhunyt embernek a temetésére a saját zsebéből 27 dénárt fizetett ki (24). Ugyanekkor Munkácson is grasszálhatott a pestis, mert 63