A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

a sáfár meghagyásából vettek 15 dénárért büdös kenőcsöt mint orvosságot. Ha végigtekintünk az eddig bemutatott adatokon, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon ekkor az egészségügy nincs éppen rózsás helyzetben. Tény és való, hogy a Batthyányak abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy az akkori gyógyítás bármilyen drága eszközét igénybe vehették. Ez azonban kivételes jelenség, mert a népnek nincs pénze arra, hogy 70—80, sőt 200 forintos gyógyszerszámlákat fizethessen és drága orvosi kezelést vehessen igénybe. Ebben az időben, eltekintve a pestistől, az emberek tele vannak nyavalyákkal és leküzdésükre a legtöbb esetben nincs lehetőség. Egyik feljegyzésben pl. olvassuk, hogy „itt (ti. Németújváron) rabokban, tĥörök, ki körösztyén, vagyon tizenhárom betegĥ, lábok, orczáyok, hasok dagadoz, sem doctor, sem borbély mints az ki curálnáiiket", s így a tiszttartó intézkedést kér. Ha tehát a török hadifoglyok részére nem volt orvos, akkor hiányzott az a lakosságnak is. 1650. május 6-án összeállítják a németújvári beteg török hadifoglyok névsorát, közülük a legtöbb tífuszos. Ez az epidémia tehát dühöng és segítség nincs! Ügy látszik azonban, hogy a XVII. század közepén Németújvár valóságos tífuszfészek volt, mert Darás Gergely 1648. április 8-án Batthyány I. Ádámnak a következőket jelenti: „Az mi ez itt való állapotot illeti, arrul nagyságodnak azt irhalom, hogy ez legényekben mayd tizen betegedtek megh, chak egy nihány nap alatt és haza bochátottuk üke , mivel mind az hagymáz betegségĥ bán ya őket. Hasonlóképen az kenyér ozto Jankó gyermeket is Darabont Bálint kézéhez küldöttük alá. Maga Kocznár György deák az Hostátban fekszik Nagy Farkas házánál, igen nehezen vagyon az szegezésben, szerenche, ha az ágyába föl gyógyulhat. És igy naponként az betegségĥ mind árad közöttünk." Batthyány Ádám fia Pál 1649-ben Sopronban tanulván „Mđeg ölést" kap és valami Frigyes nevű doktor gyógyítja. Ezzel kapcsolatban Pál úrfi soproni gondviselője, Pongrácz Mátyás Batthyánynak jelenti, hogy Sopronban az itteni „aerberi forró betegség regnál valamennyire és ezért az oskolákat be 55