A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

szik török hitire, hogi régen megh állót Szigetvárban a pestis, s immár nem halnak." 367. 1659. január 1. Szentmiklós. Kivonat Falusÿ György tisztartó Batthyány I. Ádámhoz írt leveléből. ,,Az pestisnek iobban való regnálásá ul föl giüttem ide Szent Miklósra, valamit egy hétigh, hogy kettőigĥ várakozom, talán Isten ugy adgia, hogy megh szűnik." 368. Dátum nélkül, de mindenesetre 1659 előtt. (NB! Az alább közlendő elaborátum — sajnos — nem hogy pontos, de még csak hozzávetőleges dátumot sem ad, s hogy melyik pestises esztendőben kelt az irat, meghatározni nem lehet, mert hiszen a pestis derekasan dühöngött 1644-ben, de nem kevésbé heves volt a járvány 1655—1656 és 1657-ben is. Nagyon valószínű, hogy a mindenre gondoló, mindent számontartó Batthány I. Ádám már 1644-ben megszerezte ezen elaborátumot, erre már ekkor szüksége lehetett, mert ez évben a pestis Nyugat-Magyarországon sok emberéletet oltott ki, feltehető tehát, hogy Batthyány az elaborátumot magyar és német nyelven talán már akkor több ízben és sok példányban leíratta és a nép közötti terjesztéséről is intézkedett.) A pestisről szóló és Batthyány 1. Ádám által megszerzett elaborátumban öt pontban a pestisbetegség különféle fázisai, nyolc pontban pedig a pestis megbetegedési különféle külső és belső tünetei vannak felsorolva, majd pedig a pestis leküzdési, „elüzetési", azaz gyógyítási módozatainak leírása következik. „Eni hánn rendbéli orvosságĥ, meli által Az inficiáltatot emberĥül a Pestis elkergettethetik. 7. A Pestis meli ez eztendőben regnál enniháni kárban ųágion, némelj emberen nem ugj mutatia megh magát, mint az másikon, mert némeljek midőn megh betegedni kezdenek, mind inokban el lankadnak és erőtlenednek, okádást éreznek, sziuük körül ualó égetést uagy a fülök töuökben, hóinak alat, vagj a 204